Csilli in NYC

The End

2010-11-28T09:46:00.000+01:00

Sziasztok!

Elérkezett az ideje az utolsó bejegyzésnek. Ez egy kis összegzés lesz...igazából nem tudom, hogy hogyan kellene befejezni egy blogot, úgyhogy csak írom, ami eszembe jut. :)

A KEZDET

“Szerencse: ha a terv és a lehetőség találkozik.”

Körülbelül 2 éve találtam ki, hogy belevágok az au pairkedésbe. Mindig is ki akartam menni külföldre, rövidebb-hosszabb időre. 18 éves voltam, amikor a sulival kimentünk Angliába és a magyar idegenvezető felhozott Londonban a buszra egy ott dolgozó au pairt, aki egy kicsit mesélt nekünk az életéről. Akkor elhatároztam, hogy egyszer majd én is au pair leszek Londonban, beleszerettem a városba. Viszont 2 éve, mikor elkezdtem böngészni az au pair oldalakat, rábukkantam az Au Pair in America oldalára és Nuci és Teo blogjára is. Elolvastam mindkettő naplót az elejétől a végéig és eldöntöttem: nem Angliában leszek au pair, hanem az Egyesült Államokban. Miért? Mert sosem szerettem igazán a brit akcentust és gondoltam, Amerikába később bonyolultabb és költségesebb lesz kijutnom, mint Angliába. És persze mindig is érdekelt Amerika, elsősorban New York. Megtörtént a jelentkezés, és az első telefonhívás a családtól. Erről már írtam a blog elején. New Yorkból jött a hívás és eldöntöttem, hogy ők lesznek az én host családom. Nagyon szerencsésnek éreztem magam! 4 hónapom volt a kiutazásig, izgatott voltam, számoltam vissza a napokat és mindennap megnéztem New Yorkot a Google Earth-ön. 2OO9. április 6-án a JFK-n való landolás után felültünk a buszra, ami az orientációra vitt minket. Akkor szólalt meg egy hang a fejemben, ami szerintem minden au pairnek megszólal: „Mit keresek én itt?” Ez így vicces leírva, de akkor ezt teljesen komolyan gondoltam. A busz nem volt tele, talán a harmadáig töltöttük csak meg. Minden lánynak volt az országából valaki, akivel a saját nyelvén beszélt, én egyedül ültem. Azért váltottunk pár szót a csajokkal, de mindenki fáradt volt. Néztem ki az ablakon, kietlen részeken mentünk és ez a hang ismétlődött a fejemben: „Mit keresek itt? Normális vagyok, hogy kijöttem? Úristen, Amerikában vagyok!” :) Az orientáció jó volt, ez a kérdés többé nem is jött elő.

CULTURE SHOCK & HOMESICK, WHERE ARE YOU?!

“Próbálj jobb emberré válni, és ismerd meg önmagad, mielőtt megismernél valaki mást, és tőle várnád, hogy megmondja, ki vagy.” G. G. Márquez

Eltelt 1 hét, 2 hét, 3 hónap, fél év…nem volt honvágyam és az orientáción sokat emlegetett kulturális sokk is elkerült. Először azt gondoltam, hogy valami baj van velem :) Élveztem, hogy New Yorkban vagyok, beleszerettem rögtön a városba, új barátokat szereztem, jöttem-mentem, júniusban már a floridai utat tervezgettem és túl voltam egy Boston/Newport és egy Niagara vízesés túrán is. Lehet, hogy mindez máshogy alakult volna, ha egy rossz családhoz kerülök?! Vagy ez inkább személyiségfüggő?! Mindenesetre szerintem számít az, hogy ki mennyire nyitott, adaptív, önálló, független és tudja, hogy miért ment ki. Hiányoztak a barátok és pár magyar dolog, de nekem nem attól függ a boldogságom, hogy eszem-e túrórudit vagy sem, és hogy találkozom-e a barátaimmal vagy csak Skype-on beszélünk. Már-már elcsépelt, de igaz: akkor tudunk teljes életet élni, ha önmagunkkal is jóban vagyunk és egyedül is megtaláljuk az élet örömeit, nem más személyektől/dolgoktól függünk. Mert másokat vagy másmiket bármikor elveszíthetünk, de magunkkal egy életen át együtt leszünk. Többen is írták e-mailekben, hogy milyen jó hogy nekem nem volt honvágyam, és félnek, hogy nekik lesz, kérdéseket tettek fel ezzel kapcsolatban. Ezekre mindig azt válaszoltam, hogy ha ismered önmagad, akkor tudod a választ. Én valahol tudtam, hogy nem leszek rosszkedvű azért mert más országban élek, nem fogom telesírni a párnám, mert egy fogadó családdal kell laknom, tudtam, hogy megcsinálom az egy évet – illetve a hosszabbított évet. Aki pedig honvágyas típus, annak ez egy jó kis feladat lehet - megszoksz vagy megszöksz. Közben más au pairektől is hallottam, hogy nem volt honvágyuk, tehát nem egyedi eset vagyok.:)

AMIKOR ELEGED VAN

“Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.” D. Parton

Természetesen nem tejfel az au pair élete. Egy másik családdal kell együtt lakni és alkalmazkodni az ő életvitelükhöz, házirendjükhöz, szabályaikhoz. Én személy szerint ezt tartom a legnehezebbnek az au pairkedésben. Nem ők igazodnak hozzád, hanem te hozzájuk. (Füldugó használata erősen ajánlott hétvégi reggeleken!) Mivel nincs tökéletes fogadó család, ezért minden au pairnek akadnak kisebb-nagyobb konfliktusai a szülőkkel és/vagy a gyerekekkel. Nekem szám szerint 4 nagyobb incidensem volt az anyukával és a középső gyerekkel összesen: 2-2 :) Ezek az első 4-5 hónapban történtek. A középső gyerekkel, Oliviával, sokáig szörnyű volt a viszonyunk. Nem szólt hozzám, és én sem hozzá. Persze az első időkben még próbálkoztam, iskola után felvettem és megkérdeztem, hogy milyen volt a napja. Nemhogy választ nem kaptam, köszönni sem köszönt. Egy idő után meguntam a jópofizást és már csak köszöntem neki, mikor beült az autóba. Sosem beszélgettünk, vagy ha valamit mondtam neki, akkor legjobb esetben is egy "okay" volt a válasz. Rosszabb esetben az angolomat kritizálta - nem építő módon. Ebbe én beletörődtem, tudtam hogy Beatrice, a legkisebb, nagyon szeret, tehát nem velem van a gond. Mindig arra gondoltam, hogy ők nem az én gyerekeim, nem az én családom, nem az én problémám. Én csak csinálom amire kérnek, hétvégén megkapom a pénzem és kész. 2O1O. elején viszont valami megváltozott és Olivia egyre közvetlenebb, kedvesebb lett. Elkezdtünk együtt főzni, beszélgettünk, kérte a segítségemet bizonyos dolgokban. Próbáltam kitalálni, hogy mi történhetett és arra a következtetésre jutottam, hogy egyszerűen benőtt a feje lágya, belátta hogy jobb ha barátok vagyunk mint ellenségek. Ezután összehasonlíthatatlan volt a különbség a hétköznapokban, sokkal szívesebben mentem érte és vártam az estét, hogy együtt készítsük a vacsit. A régi au pairek megkérdezték, hogy ezt hogy csináltam, mert nekik is eléggé megkeserítette az életüket akkoriban. Azt tudni kell, hogy ők kiabáltak vele és mindig nagyon felhúzták magukat, ha a gyerek nem úgy viselkedett ahogy kellett volna. Én nyugiban tűrtem és nem érdekelt, mert tudtam hogy így is, úgy is megkapom a heti fizetést :) Akkor minek ordibáljak?! Lehet hogy ez volt a titok...

NEW YORK CITY

“Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod ha ez az álom aztán véget ér.” S. Meyer

New York egy metropolisz, egy város amely sohasem alszik, a kultúrák olvasztótégelye, ahol mindent megtalálsz és ahol bárki lehetsz. És a város, ami 1,5 évig az otthonom volt. Még most is egy kicsit hihetetlen, de azért már kezdek hozzászokni a tényhez és ahhoz, hogy tényleg valóra vált egy hatalmas álmom. Gondolom mindenki egyetért azzal, hogy teljesen másnak tűnik egy város, ha turistaként vagy ott x napig, és más ha ott töltöd a mindennapjaidat. Többen szokták kérdezni, hogy miért szeretem New Yorkot. Erre nem tudok egy épkézláb, egymondatos választ adni, egyszerűen imádom és kész. Nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene. Tetszik a fekvése, az hogy két folyó találkozásánál, egy öböl mellett terül el, az hogy van egy kis része az óceánnál. Tetszik az, hogy nagyon különböző kerületei vannak, mindenféle épületekkel, egészen az európai stílusú brownstone házaktól, a régi tűzlétrás téglaházakon át a modern "felhőkarcolókig". Tetszik az, hogy rengeteg féle ember mászkál az utcákon és az, hogy többen felvállalják az egyéniségüket, stílusukat, bármilyen féle hovatartozásukat, mint például Magyarországon. Tetszik az, hogy este a sok kivilágított magas épület és a hidak csodálatos látképet adnak a városnak. Tetszik a nyüzsgés, az hogy a város élettel teli, legyen bármilyen évszak vagy napszak. Tetszik az, hogy a nagy betondzsungel közepén ott áll a hatalmas Central Park. Tetszik, hogy rengeteg ingyenes múzeum, szabadtéri program, koncert- és sportlehetőség van. Imádom a Union Square-t mert mindig ott taliztunk Évivel, a Washington Square-t a diadalív miatt, a Battery Parkot mert szép a kilátás az öbölre, Central Parkot mert mindig ott piknikeztünk, Brooklynban a Court Street üzleteit és bárjait, a Brooklyn Promenade-et a csodás panoráma miatt...Még sorolhatnám holnapig, hogy mi tetszik. Még biztosan többször vissza fogok menni látogatóba, hiszen a host családom házának az ajtaja mindig nyitva áll.

BARÁTSÁGOK

“Kifordítva mindenki rózsaszín.” Anonymus

Kezdem a magyarokkal. Időrendi sorrendben: Teo, Dóri, Évi és Zsófi. Ők azok a magyar barátok, akiket ezzel a programmal nyertem. Nem fogok mindenkiről külön-külön írni, mindegyikük teljesen más, mégis imádom őket, nem tudnék választani közülük és szerencsére nem is kell. Mielőtt kijöttem, nem gondoltam volna, hogy velük fog összehozni a sors...azt hiszem most már örökre barátok leszünk. Legalábbis összeköt minket az itt töltött idő, az együtt átélt utazások, bulik, beszélgetések (Skype konferencia RULEZ). Köszönök nekik mindent, nélkülük nem lett volna ilyen szuper 1,5 évem!

"- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk? - Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene." A. A. Milne

A külföldi lányok közül is voltak nagyon jó, igaz barátok. A baj csak az, hogy mindenki más időben ment haza és nem tudjuk mikor látjuk egymást legközelebb...ez talán a második legrosszabb dolog az au pairkedésben. Időrendi sorrenben: Leila, Ifath, Laura, Francesca, Lysann, Siobhan és Lacey. Ők azok, akiket még egyszer legalább fogok látni az életemben. Vagy ők látogatnak meg, vagy én őket, vagy mindkettő. Brazília, Costa Rica, Olaszország, Németország, Dél-Afrikai Köztársaság és Nagy Britannia. Egy csomó dolgot megtudtam az országaikról és persze róluk is, szoros barátság alakult ki közöttünk. Voltak más au pairek is (Milana, Zhelma, Mariana, Katja, Priscilla, Michaela, Lidia) velük inkább csak felületes volt a kapcsolatom - meetingek, mozi, buli, Tea Lounge. - de ettől függetlenül őket is nagyon szeretem és az is lehet hogy még fogunk találkozni! Mindenkivel képtelenség szoros barátságot ápolni, mert egyszerűen nincs ideje az embernek... Nagyon örülök, hogy megismertem őket, más egy kicsit a velük való barátságom, de nem rosszabb vagy jobb mint a magyarokkal. Nélkülük sem lett volna ilyen szuper 1,5 évem, hiányoztak volna, ha nem lettek volna. Szerintem ez a program tökéletes arra, hogy ne csak magyar, hanem más országból jött barátaink is legyenek. (most nem olyanra gondolok, akivel csak Facebook-on és a szombati bulin találkozol) Hisz magyar barátaim voltak, vannak, lesznek és valószínűleg életem végéig körbe fognak venni. Ők „special friend”-ek, akik tudom, hogy bármikor befogadnak majd, ha az országukban járok, körbevezetnek - és én is őket. Már alig várom!

MIÉRT NEM MARADTÁL KINT?!

“Ahol egyszer sas voltál, oda ne menj vissza verébnek.” Petronius A.

Ez egy olyan mondat, amit sok ember kérdez. 99%-uk olyan, aki még sosem járt Amerikában és/vagy sosem élt külföldön hosszabb ideig. Ha lenne olyan ember vagy munka, akiért vagy amiért érdemes lenne visszamenni, akkor mennék – de egyelőre nincs. Magyar állampolgárként, friss diplomásként, tapasztalat nélkül szinte esély sincs olyan munkára, ami a végzettségemhez kapcsolódik. Márpedig nem azért koptattam a főiskola padjait 4 évig, hogy aztán minimum 30 éves koromig babysitterkedjek, szórólapot osztogassak vagy épp mosogassak egy gyorsétteremben. Akkor sem, ha mindezt New Yorkban tehetném. 1,5 év alatt felfedeztem a várost, az ország számomra legérdekesebb helyeit, és átélhettem, hogy milyen egy teljesen más környezetben élni feketékkel, latinókkal, ázsiaiakkal és persze az amerikaiakkal. Mission completed. Persze, az szerintem teljes mértékben igaz, hogyha az USA-ban van egy biztos állásod, és jól végzed a munkád, akkor jóval könnyebben és stressz-mentesebben élhetsz, mint Magyarországon. És gondoljunk bele: Hány amerikai jön az országunkba a jobb megélhetés érdekében és hány magyar utazik ki az Egyesült Államokba ugyanezért? Bárhová mész, azt érzed, a szolgáltatások érted vannak, az ügyintézés egyszerű, az emberek nyitottabbak és előítéletektől mentesebbek, a fizetésedből könnyebben kijössz és simán elmész Hawaii-ra nyaralni akár kétszer is egy évben pl. egy óvónői vagy taxis fizetésből.

Nem szeretem, ha valaki értetlenül néz, amiért itt maradok Magyarországon és arról próbál meggyőzni, hogy menjek külföldre. Egy az, hogy teljes mértékben magánügy, kettő: foglalkozzon a saját életével, menjen ő más országba ha akar. Persze, ezt csak azok mondják, akik szintén itthon élnek...érdekes. Ők még miért nincsenek külföldön? Ja, hogy már van család és gyerekek...sorry. Egyszer ők is voltak fiatalok és nem éltek a lehetőséggel. Mindenki a saját sorsáért felelős, de persze kényelmesebb mást, másokat hibáztatni, hogy miért úgy alakult. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy külföldön éljek a későbbiekben, akár rövidebb vagy hosszabb ideig, szuper lenne! Viszont én szeretem Magyarországot minden jó és rossz tulajdonságával együtt és szeretném is egy kicsit még jobbá tenni (lásd: „Magyarország Mosolyogj! Mozgalom” :) ), ehhez viszont itthon kell maradnom. Most ez a "mission" :) Illetve egy kicsit rosszul is érzem magam amiatt, hogy Amerika nagyvárosait bejártam, de Debrecenben vagy Pécsett még nem voltam és ezeket is be akarom pótolni.

AZ ANGOL NYELV

“Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel.” Kosztolányi D.

A legtöbb au pair azért megy Amerikába, Angliába vagy bárhova külföldre, hogy fejlessze a nyelvtudását. Vagyis nemcsak ezért , de ezért is. Én úgy érzem, hogy akármennyit is tanulom az angolt, magyarul mindig pontosabban és szebben fogom tudni kifejezni magam a legtöbb dologban. Nem meglepő, hisz ez az anyanyelvem. Szerintem sohasem leszek elégedett az angol tudásommal, de hát most úgyis divat ez a „lifelong learning” (LLL: élethosszig tartó tanulás) dolog, úgyhogy van még kb. 80 évem fejleszteni ezt :). Bár azt észrevettem, hogy „spelling”-ben (betűzés) jobb vagyok, mint jópár amerikai. Van, amit viszont a kint eltöltött 18 hónap után angolul jobb mondani, könnyebb kifejezni. Amikor angolul beszélek a fogadó családdal vagy a külföldi barátokkal, másfajta dolgok is eszembe jutnak, mint magyarul. Ezt nem tudom pontosan körbeírni, de valaki lehet hogy érti :) Sokan abban a tévhitben élnek, hogyha valaki kint él X évig egy másik országban, akkor tökéletesen fogja beszélni a nyelvet. Ez nem igaz. Ha nem foglalkozik vele az ember, akkor nem lesz ügyesebb mint egy olyan valaki, aki itthon tanulta a nyelvet. Én például még a mai napig gyakorlom a salary - celery közötti kiejtésbeli különbséget, vagy pl. a man - men szavak sem ugyanazok. Ez az én örök harcom :) Van aki nem is tudja, hogy különbség van közöttük, mert egy magyar fül számára ugyanúgy hangzanak. Kár, hogy ezt itthon az iskolákban nem tanítják.

UTAZÁSOK

“A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.” Szent Ágoston

Mielőtt kijöttem, elhatároztam, hogy sokat fogok utazni. Ezt a tervet is sikerült teljesítenem, sőt túlteljesítettem. Büszke vagyok magamra! Azért vagyok büszke, mert kitűztem egy nagyobb célt, amit saját magam erejéből megvalósítottam, nulla segítség nélkül. Mexikó csak egy álom volt, és ez is teljesült. Bár egy kicsit még mindig hihetetlen...

Nem tudok toplistát összeállítani a legjobb helyekről, mert mindegyik más volt. A Karib-tenger színe Cancunban, a Chichen Itza templompiramisának ősi energiái, a Grand Canyon gigantikus mérete és a Niagara vízesés ereje – ezek voltak lélegzetelállítóak, amikor azt hittem pár pillanatig, hogy ez nem is valóság. Városok közül New Yorkon kívül Chicago és San Francisco a favorit. Washington DC egy egyedülállóan szép főváros, Miami pedig egy party paradicsom csodás pálmafás óceánparti szakaszokkal. Az orlandoi Disney Worldben és a los angelesi Universal Studiosban újra 5 évesnek éreztem magam, Las Vegasban pedig úgy, mintha a Hotel nevű társasjáték mezőin lépkednék. És akkor még nem említettem Bostont, Philadelphiát és Newportot, amik szintén nagyon szép emlékek.

Azt vettem észre, hogy az emberek egy része mikor utazik, akkor azokat a dolgokat keresi, amik otthon is körülveszik. Pedig az utazás lényege pont az lenne, hogy felfedezz valami újat és mást. Hogy is lehetne összehasonlítani a magyar töltött káposztát a mexikói quesadilla-val vagy mentalitásában egy kolumbiai embert egy thaiföldivel?! Sehogy, mert teljesen mások. Miért ragaszkodik sok ember a megszokott dolgokhoz, amikor végre van X napja, hogy egy teljesen más országot, kultúrát, gasztronómiát és szokásokat fedezzen fel?! Én sosem értettem azokat akik "all inclusive" ellátással a medence partján fekszenek egy hétig és ugyanazt eszik mint otthon. Ja, persze, elmondhatják másnak, hogy ott voltak - de a térképen már lehet hogy nem tudják megmutatni merre jártak. Meg lehet botránkozni más népek szokásain, de ha már abba az országba megyünk, akkor tiszteljük a hagyományokat, próbáljunk csak egy kicsit beilleszkedni és kipróbálni, hogy milyen lehet ott élni. Tanuljunk meg pár szót az adott nyelven, én azt vettem észre, hogy ezt mindenhol nagyon értékelik! :)

BLOGOLVASÓK

"Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan." Gárdonyi G.

A blogot elsősorban a családomnak és a barátaimnak írtam, viszont sok kommentet és emailt kaptam az elmúlt hónapokban "idegenektől" is. A legtöbben azok érdeklődtek, akik maguk is au pairek szerettek volna lenni - sokan köztük már kint vannak vagy a jelentkezést intézik. Én mindig nagyon örültem, hogy segíthettem! Persze, sokszor nem volt kedvem válaszolni, mert elfoglalt voltam, akkor inkább vártam 2-3 napot a válasszal, hogy ne csapjam össze a levelet :) Jött pár olyan email is, hogy köszönik, hogy írom a blogot, mert megváltoztattam az életüket és a blogom olvasása után átértékeltek mindent. Nagyon jól esett és meglepett, hogy akaratomon kívül is az írásom segített "idegen" embereknek. Olyan embereken, akik csak képeken és videókon láttak. Már ezért megérte elkezdeni. Sosem voltam jó író, vannak akik ezerszer jobbak nálam és mégis. Nem tudom milyennek tűntem a blogon keresztül...ezért is volt jó a blogolvasó-blogíró találkozó, ahol személyesen is tudtunk veletek találkozni! :) És még egyszer köszönöm a sok pozitív és kedves hozzászólást! A gasztro- és utazásszervezős bloggal kapcsolatban még nem tudok nyilatkozni, de ha lesz(nek), akkor megírom kommentben vagy kirakom a jobb oldali menüoszlopba.

Don't cry because it's over, smile because it happened!

Ennyi lett volna az utolsó bejegyzés. Jó volt blogot írni, néha fárasztó, de hiányozni is fog egy kicsit. Nagyon szuper 1,5 évem volt! Nem mondhatom azt, hogy életem legjobb másfél éve, mert voltak már ugyanilyen fantasztikus éveim, csak azokban más dolgok történtek. Nem lehet összehasonlítani. Az biztos, hogy ennyit még életemben nem utaztam mint a 18 hónap alatt és ezután még jobban hajt a vágy, hogy körbeutazzam a Földet!

Vannak akik még mindig megkérdezik, hogy miért volt jó au pairként élni az USA-ban. Ezért:

Puszilok Mindenkit, Csilli

New Yorker vagy, ha...

2010-10-26T17:00:00.002+02:00

Sziasztok!

Amíg kint voltam, összeírtam egy listát arról, amit észrevettem a new yorki emberek viselkedésében, szokásaiban. Ezeket most összegyűjtöttem és megosztom veletek. Előre szólok, hogy ezek csak az én megfigyeléseim, és sok közülük totálisan ellentétes vagy épp igaz a legtöbb amerikai emberre. Tehát,

New Yorker vagy ha,

- nincs napod két-három kávé nélkül, amit lehetőleg a Starbucksban veszel

- a reggeli hajmosás után vizes hajjal is elindulsz a munkahelyedre, legyen -5 fok vagy 35 fok

- simán felveszed az egyik pár gumicsizmádat (mert több is van) a legcsinosabb ruhádhoz is, hogy ne legyen vizes a nadrágod vagy harisnyád alja

- legalább 3 Apple terméked van (telefon, zenelejátszó és laptop)

- mindennap más-más nemzet ételét eszed

- McDonald'sba csak akkor mész, ha elfogyott az összes pénzed és ha hízni akarsz, de utána letagadod az ismerőseid előtt, mert ciki

- a bio kajákért kifizetsz dupla árat is, mert meg vagy győződve arról, hogy az egyébként alma méretű eper nem kapott semmilyen "extra" rásegítést kiskorában

- a lakásodtól/házadtól 1OO méteres körzetben van legalább egy pizzéria és egy bagel árus

- ha másnapra havazást mondanak, akkor kétségbeesel és bemész egy emberekkel telezsúfolt boltba, hogy megfelelő mennyiségű élelmet szerezz a következő napokra, versenyzel a bevásárlókocsiért...

- a hűtőd mindig tele van és az ételek felét mindig ki kell dobnod, mert lejárt

- van havi metrókártyád, de negyed évente elveszted

- az összes metróvonal állomásait kívülről tudod és az sem baj ha elalszol menet közben, mert úgyis felébredsz pont annál a megállónál ahol le kell szállnod

- utálod, mikor hétvégén megváltozik a menetrend "because of construction"

- nem kapod fel a fejed, ha pl. egy dinoszaurusznak öltözött ember száll fel a metróra

- simán átsétálsz a zebrán, akkor is, ha piros a lámpa

- nem érted, hogy a turisták miért jönnek New Yorkba

- a Times Square-t messze elkerülöd, csak akkor mész a környékére, ha ott dolgozol vagy egy Broadway show-ra mész

- imádod a légkondit és nem fázol rövidujjúban sem a 13-14 fokos moziteremben vagy metrókocsiban

- nagyobb hangsúlyt fektetsz a lábujjkörmeid ápoltságára és szépségére, mint a kezeiden levő körmökére, hisz a metróban mindenki egymás lábát nézi utazás közben

- a műköröm csak a feketék körében divat

- nem jársz szoláriumba

- nem dohányzol

- minden 13-16 éves tini fogszabályzós és nem ciki

- nem csókolózol az utcán, moziban, csak otthon

- még lehet hogy nem voltál Washington DC-ben és egyáltalán az államon kívül

- nem voltál a Szabadság-szobornál, csak messziről láttad

- szívesen segítesz útbaigazítani a turistákat és részletesen elmagyarázod, hogy merre kell menni

- szelektíven gyűjtöd a hulladékot

- a Central Parkban piknikezel jó időben a barátaiddal

- legalább egy konditerembe tagsági kártyád van és még esőben is futsz a hozzád legközelebbi parkban, hogy fitt legyél

- imádod New York csapatait és eljársz a meccseikre (Yankees, Knicks, Giants, Mets...stb)

- imádod az ünnepnapokat, mert ekkor vannak a legnagyobb leárazások az üzletekben

- nincs időd unatkozni

- nem látsz 1O-11 éven aluli gyereket egyedül az utcán/buszon/metrón, csakis felnőttel

- gyerekkorodban mindennap különórákra jártál

- 5 barátod közül egy vegetáriánus, a második mogyoróallergiás, a harmadik csak bio kajákat eszik, a negyedik kávéfüggő, az ötödik ezeknek a keveréke

- egy életmentő műtét után, ha megkérdezik, hogy vagy, mosolyogva válaszolsz, hogy soha jobban

- imádsz dolgozni és sokat is dolgozol = a munkádért élsz

- reggelire szeretsz bagel-t enni krémsajttal és egy óriásmuffint a sarki kávézóban

- nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólad

- a takarítónőd mexikói

- a kertészed kolumbiai

- a babysittered fekete

- a homeopátiás orvosod kínai

- a sarki kisboltos zsidó

- a kedvenc éttermed japán

- a taxisod indiai

- a legjobb barátod olasz

- a házastársad félig amerikai, másik félben: angol, holland, ír, lengyel és német

- imádod Európát és minden olyan dolgot ami régi

- rajongsz Franciaországért, de magad sem tudod, hogy miért

- anélkül, hogy bármikor is tanultál volna spanyolul, egy alapszintű szókincsed van a nyelvből, hála a sok bevándorlónak

- ha külföldre mész, nem tanulod meg az ország alapszavait és nem is viszel miniszótárt, mert azt hiszed, hogy úgyis megértik az angolt

- legalább 4-5 banknál vezetsz számlát és rengeteg bankkártyád van

- mindennap minimum 8 levelet dobnak a postaládádba

- vonalas telefonod is van, de nem használod

- legalább egy alapítványt támogatsz anyagilag és önkénteskedsz is alkalmanként

- 21 év alatt hamis igazolványod volt és sosem buktál le

- az autód kedvenc része a duda és előszeretettel használod

- ha sárga lámpát látsz nem lassítasz le, hanem felgyorsítasz hogy még pont átsuhanj a piros előtt

- nem szeretsz indexelni

- évente egyszer elvontatják az autód, mert tilosban parkoltál, ami annak a következménye, hogy fél óra keresgélés után sem találtál helyet

- gyűjtöd a negyed dolláros érméket, mert csak ezeket lehet bedobni a parkoló órába

- a benzinkúton előbb fizetsz, aztán tankolsz

- nem használsz téli gumit télen

- sosem akarsz elköltözni a cityből, mert imádod a várost

Peace and love,

Csilli

Blogíró-blogolvasó tali

2010-10-17T11:28:00.003+02:00

Sziasztok!

A többi blogíróval együtt már többször írtuk, hogy mi is szeretnénk megismerni Titeket (olvasókat, és a többi blogírót). Így úgy gondoltuk, elérkezett az ideje annak, hogy végre találkozzunk 3D-ben is :D.

Aki úgy érzi, hogy tele van kérdésekkel, vagy egyszerűen csak szeretne egy jót bulizni, megismerni a többi kommentelőt, blogírót, au-pairnek készülőt, az tegye magát szabaddá okt. 30-án, szombat este.

Helyszín: Budapest

Időpont: október 30., szombat

Este 8 és 10.30 között egy beülős helyen (pl. Rumba Cafe) alapoznánk meg a buli hangulatát, majd 11-re elmennénk egy táncikálós helyre (pl. Club 7). A két helyszín között(ami még lehet változik) valószínűleg metrózunk.

Akinek eldőlt, hogy 100000%, hogy jön, küldjön egy emailt (giling@citromail.hu - Évi címere). Nem kell azonnal dönteni, de ne is az utolsó 1-2 napon :) :) :).

Akik jönnek, azoknak majd e-mailben megírjuk a részleteket(pontos helyszín, hogyan lehet odajutni).

Mi már alig várjuk a bulit!!!

Üdv: Csilli,Dóri, Évi és Zsófi

Utazás, első napok, welcome buli, mosoly teszt

2010-10-13T16:29:00.006+02:00

Sziasztok!

Köszönök minden kommentet! Aranyosak vagytok, hogy izgultatok értem és én is sajnálom, hogy hamarosan véget ér a blog, bár ez még nem az utolsó bejegyzés. Viszont van egy jó hírem! "ViviS", aki szokott kommentelni, kint van New Jersey államban au pairként, kb. 1 hónapja érkezett. Sajnos nem tudtunk találkozni személyesen, de beszéltem vele telefonon és nagyon kedves, jófej lánynak tűnik :) De amitől az egész jó, hogy ír blogot!!! Tehát kedves olvasók, nem maradtok amerikai au pair blog nélkül, egy új sorozat kezdődik - vagyis már elkezdődött. Vivi megengedte, hogy közzétegyem a blogjának a címét, úgyhogy oldalt fogjátok megtalálni a többi blog között. Köszi Vivi!!! Most már csak az a dolgotok, hogy rákattintsatok és egy-egy kommenttel tudassátok, ha olvasók lesztek - én is ezt fogom tenni, ha lesz egy kis szabadidőm.

New York - Amszterdam - Budapest

A szerda délutánnal fejeztem be az előző bejegyzést. Átjött Siobhan és Lacey, kaptam tőlük ajándékot, majd hamarosan Bea és Livie is megérkezett a suliból - az új babysitter csaj vette fel őket. A kívánságomra pizzát sütöttünk, olyan vékony tésztás, ropogósat, paradicsomos-bazsalikomos-fokhagymás szósszal, a tetején mozzarellaszeletekkel. Ez Livie specialitása. Sokat nevettünk, viccelődtünk. 6 körül megjött a host anyám, hívott egy taxit nekem, mert egy találkozója miatt nem tudott kivinni a reptérre. Átmentem még utoljára Sparky-hoz, a kutyikához akit sétáltattam. Bemutattam a gazdájának Michelle-t, a babysittert, aki sétáltatni fogja. Olyan kis cuki volt Sparky... Vissza a házba, gyorsan elköszöntem az épp hazaérkező szomszéd nőtől is, majd még kis pakolás következett. Mindent sikerült elraknom, amit szerettem volna. Megjött a taxi, egy kicsit korábban is érkezett, kivittük a bőröndjeimet a ház elé. Livie már nem volt otthon, mert egy rajzszakkörön volt, a host fiam suliban volt, host apám Japánban :), ezért csak anyukától és Bea-től búcsúztam el. Megöleltük egymást és megbeszéltünk, hogy én is és ők is bármikor jöhetnek látogatóba. Beszálltam a taxiba és ekkor következett a legszomorúbb pillanata az egész 1,5 évemnek: Bea odaszaladt Julie-hoz, a host anyámhoz, és elkezdett torka szakadtából sírni, félig engem nézett, félig anyukát. A szívem megszakadt, a szemeim könnyesek lettek ahogy néztem őt. Nekem ő volt a kis tündérkém itt, a legkisebb, akit még lehetett valamennyire babusgatni, az aki mindig kedves volt hozzám és egy rossz szava nem volt soha. Rengeteg szót tanultam tőle, még utolsó nap is. Anyuka azt mondta, mielőtt még elmentem, hogy Bea kezd hozzám hasonlítani. Ezt biztosan ő vette észre, én nem tudom, de ez még mindig jobb, mintha rá hasonlítana temperamentumában :) A sofőr közben lassan elindult, és egész úton Bea-n gondolkoztam és azon hogy MOST hagyom itt New Yorkot. Eljött az én időm is, a csajok már otthon vannak. Gondoltam az ottmaradt barátokra is, de ők már akkor is hiányoztak, mikor a búcsúvacsit ettük.

Megérkeztem a reptérre, lemértem a bőröndjeimet, sikerült úgy átpakolni egy-két dolgot, hogy mindkét bőrönd pont a súlyhatáron legyen (23kg), de a másodikért még így is kellett fizetnem 55 dolcsit, mert csak egy ingyenes. Átmentem a detektoros kapun is és meglepő, de most nem volt semmi gyanús :) Ezután még mindig volt 1,5 órám és netezni akartam, de nem volt ingyenes internet...úgyhogy elmentem egy parfümériába parfümöket próbálgatni. Lassan megkezdődött a boardingolás, akkor láttam az ablakból, hogy egy két szintes óriásgéppel megyünk. Én az első szinten voltam, szerintem az emeleten a business, ill. első osztályosok utaztak. Az Au Pair in America foglalta a jegyem és középen volt az ülésem...."hála" nekik. A jobb oldalamon egy pasi ült, a bal oldalon egy csaj vagy pasi, nem tudtam eldönteni a nemét. A székek nem voltak elég szélesek, viszont mindenkinek volt külön kis TV-je ahonnan rengeteg film/sorozat közül lehetett választani egy kis távirányítóval. Én kitaláltam, hogy nem TV-zek, hanem aludni fogok. Ez a reményem szertefoszlott, mikor a pasi mellettem egyszer csak elkezdtett horkolással egybekötve kiabálni, azt hittem, hogy csak rosszat álmodik és még röhögtem is magamban, hogy ez milyen vicces :) Kiderült, hogy szimplán rosszul lett, majd átmászott rajtunk és kiment a mosdóba. A mosdóban nem jó a hangszigetelés ezért 4-5 sor azt hallgatta, ahogy a pasi rókázik bent... Az egyik holland utas szólt is egy légikísérőnek. Ezután a pasi eltűnt, majd visszajött, aztán megint kiment...stb, stb. Úristen. Kb. 1,5 órát tudtam aludni, de csak félálomban. Leszállás előtt még néztem egy kis Született feleségeket :) Időben landoltunk, lekaptam a kis gurulós kézipoggyászomat a fenti csomagtartóról, majd kisétáltam és az amszterdami reptér tulipánjai fogadtak. Lehet hogy már írtam, én imádom Hollandiát, volt szerencsém egy hetet it tölteni 16 évesen a sulival, amikor holland családoknál laktunk (előtte levő évben ők jöttek hozzánk). Azóta a kedvenc virágom a tulipán és az ország is a szívembe zárta magát. Legszívesebben itt maradtam volna még egy hétre körülnézni. Amúgy van egy ilyen furcsa kötődésem Hollandiához, Dániához és a Skandináv országokhoz...nem tudom megmagyarázni, hogy miért. A hideget nem szeretem, úgyhogy fogalmam sincs. Lehet hogy itt laktam előző életemben :) A lényeg az, hogy nagyon szép volt a reptér, volt olyan kávézó, ahol kávéscsésze formára voltak kialakítva a székek, nemzeti motívumokkal, egy csomó csokibolt. Én szeretem a reptereket, tök jó, hogy mindenki más nyelven beszél. :) Az órámat előre állítottam 6 órával - megvolt az októberi "időutazásom" is. Át kellett haladnom egy kapun, ahol két sorban álltak az emberek: EU-s és nem EU-sok. Itt éreztem először, hogy már közel vagyok Magyarországhoz, jó volt az EU-s sorba beállni :) Áthaladtam újra a detektoros kapun is, majd elindultam és megkerestem a C8-as kaput. Innen indult a budapesti gép, de én voltam az első aki odaért, mert még elég korán volt. Megkerestem a mosdót, aztán visszaültem a kapuhoz. Elkezdtek szállingózni az emberek, volt egy csaj, aki egyedül jött, és tuti biztos voltam benne, hogy ő magyar. Ez be is igazolódott, mert aztán megkért egy holland idős nénit angolul - erős magyar akcentussal - hogy vigyázna-e a táskájára amíg elmegy wc-re. Egyre több magyar lett, furcsa volt hallani, ahogy beszélgettek. Egy kis késéssel szálltunk fel, mert elhúzódott a csomagok gépre pakolása. Mikor beléptem a repülő ajtaján a légikísérő ezzel üdvözölt: "Jó napot kívánok!". Hatalmas mosollyal az arcomon én is jó napot kívántam neki. Végre az első ember, aki így üdvözöl 1,5 év után és nem az ismerősöm. :) Nem hiába, egy Malév géppel utaztam.

Ez a fejtámlám, más képet nem csináltam

A vészkijáratnál kaptam helyet az ablak mellett, aminek nagyon örültem, mellettem nem ült senki, csak eggyel arrébb egy holland bácsi, aki nem volt beszédes. De nem is bántam, mert elég álmos voltam, a felszállásra nem is nagyon emlékszem, mert bealudtam egy fél órára. Aztán megébredtem, mert jött a sajtos szendvics, narancslé, tejeskávé, tök jó volt magyarul kérni :) De a stewardess először angolul kérdezte tőlem, hogy mit kérek... Már nem is nézek ki magyarnak?! Ja, és ezt nem bántásból írom, de a magyar légikísérők angolja nem volt valami jó, pedig én mindig azt hittem, hogy nekik 2-3 nyelven kell folyékonyan és szépen beszélniük. Kiderült, hogy nem. 2 óra volt az út, és kb. 15 perccel a landolás előtt megpillantottam a Dunakanyart, nagyon szép volt fentről! Ezt akkor is láttam, mikor mentem ki. Budapest egy részét is láttam, de pont a másik oldalon ültem, így a Parlament..stb kimaradtak. Leszálltunk, elindultam a bőröndökért és elég hamar fel is tudtam venni őket, nagyon örültem, hogy nem keveredtek el. Egymás után,kb. 5 mp különbséggel rántottam le két 23 kg-os bőröndöt, biztos vicces volt a többi embernek :) Kimentem egy kapun, ahol volt egy vámos rész, de szerencsére nem állítottak félre, így nem kellett félnem hogy belekötnek a 15 db hűtőmágnesembe, bögréimbe és laptopomba :) Megérkeztem arra a részre, ahol a családtagok, barátok várják az érkezőket, persze engem senki nem várt, gondoltam anyuék késnek. Hát, ez van. Félrehúzódtam a bőröndjeimmel és táskáimmal egy oszlop mellé, ahol egy taxis rögtön meg is kérdezte, hogy nem kell-e taxi. Mondtam neki, hogy nem, de a telefonja kellene kölcsönbe fél percre, ha lehet, fizetek érte :) Kérdezte, hogy miért kell, mondtam, hogy anyumat akarom felhívni, hogy megérkeztem és megmondani neki, hogy pontosan hol állok. Azt mondta, hogy még sosem adta kölcsön senkinek a telefonját, de legyen. Megnyugtattam, hogy nem fogok elfutni és én is adtam mér kölcsön a mobilom pár évvel ezelőtt 2 embernek. Erre csak annyit mondott: na látod, akkor most visszakaptad a jó tettedért jár jutalmat :) Felhívtam anyut, kiderült, hogy már itt vannak, de egy szinttel feljebb (az induló járatoknál), de már épp indult lefelé. Fél perc múlva meg is láttam, megölteltük egymást, felhúztuk a bőröndöket és 1,5 óra múlva már otthon voltunk. Nem volt sírás-rívás, olyan mintha tegnapelőtt találkoztunk volna utoljára. Sajnálom, hogy nem szolgálhatok csöpögős sztorival :) Az kocsiban már az intersparos sajtos roló várt, ami 1,5 év után is ugyanolyan finom és laktató. Ez volt az uzsim. Csinált egy túrótortát tele mazsolával, eperrel a tetején és egy felirattal: WELCOM HOME. Nem elírás, anyu lehagyott egy E betűt, de ez így aranyosabb is volt, mintha helyesen lenne. :) Beültem egy forró fürdőbe, ami maga a mennyország volt 1,5 év után. Az is jó volt, hogy a zuhanyrózsát el lehet mozdítani a helyéről - én nem is értem, hogy az USA-ban miért nem lehet, miért nem divat... Hamar elaludtam.

Magyarok mindenhol!!! :)

Pénteken reggel a körmösömhöz vezetett az első utam, már egy hónappal ezelőtt időpontot kértem tőle. Kimentem a buszmegállóba és ahogy Évi, Zsófi és Dóri is mondták: mindenki magyarul beszélt, és ez nagyon furcsa volt. Magamban röhögtem, hogy úristen, itt tényleg mindenki magyarul beszél, jött Pista bácsi a paprikával és kolbásszal, aztán megbeszélte Gizi nénivel, hogy ma még milyen piacra fog elmenni. Úristen :) Ez csak azoknak ilyen "vicces" akik már éltek külföldön hosszabb ideig. Felszálltam a buszra, ott is hallgattam az embereket. :) Leszálltam, bementem a körmöshöz, 2 óra múlva kisétáltam az új körmeimmel - jaj de jó érzés volt. Nem kell többet festegetnem és úgy aludni el az ágyban mint egy múmia, hogy bele ne nyúljak :) Az nem volt furcsa, hogy a körmösöm magyarul beszél, vagy az ismerősök, de hogy az emberek az utcán! :) Visszafelé a buszon egy nő ült mellettem az ablaknál.

Ő: Le tetszik szállni a következő megállónál?

Én: No. Nem. (ezt a kettőt így egyben mondtam)

Szerencsére halkan mondtam a "no"-t, de nagyon hülyén éreztem magam emiatt. Azóta nagyon-nagyon figyelek erre, hogy véletlenül se mondjak angol szavakat másoknak. Csak amikor 1,5 évig az utcán, metrón, buszon "no"-t kellett mondani, akkor ez rögzült. De pl sosem kezdem el beszélni senkihez angolul, tudom hogy Magyarországon vagyok és magyarok az emberek. "Thank you"-t sem mondtam még. Ez volt az első és remélem utolsó. Dóri is mondta, hogy tudatos figyel rá, én is ezt próbálom. Amúgy azóta 1 hét eltelt és már nem furcsa a magyar beszéd az utcán. :) De annak örülnék, ha angolul kellene beszélnem, ezért tervezek egy Skype-ozást a NY-ban maradt barátaimmal. Ezen a napon még ide-oda járkáltam, az első "sokk" az volt, mikor a DM-ben a kasszáscsaj valaki mással beszélgetett, miközben húzta át a cuccaimat - ezzel még semmi gond, tőlem az egész családja ott lehetett volna. De az hogy köszöntem neki, és egy "Hello"-t sem dobott, rám se nézett...az gáz. Hát mindegy, én azért fülig érő mosollyal elköszöntem tőle. :)

Welcome party

Szombaton későn keltem, beszéltem Dórival telefonon és kitaláltuk, hogy együtt megyünk Budapestre, egy vonattal. Ezen a napon volt a welcome bulink. Dorothy ki is nézett egy vonatot és mivel hamarabb érkezett, megvette a jegyemet is. Ekkor taliztunk életünkben először Magyarországon :) Elsétáltunk az állomásra és a 15:56-os vonattal mentünk, ami mellé RAILJET volt kiírva. Mondtam is Dórinak, hogy milyen jól hangzik már hogy railjet, nem gyorsvonat mint régen..."fancy" neve lett :) Jött is időben, felszálltunk, és meglepően szép volt, IC-re hasonlító belsővel. Kérdeztem Dórit, hogy ez biztosan gyorsvonat-e, ő állította, hogy igen, a neten nem volt melléírva hogy pótjegy kell. Nekem akkor lett gyanús az egész, mikor bemondták, hogy Tatabánya után rögtön Kelenföld jön. A gyorsvonatok régen megálltak Bicskén is. Illetve egy csomó osztrák és német utas is volt. Ekkor sétált el egy kalauz mellettünk, de hála az égieknek, hogy nem kérte el a jegyet, ugyanis utólag kiderült, hogy ez bizony egy IC (vagy EC) és baromira kellett volna a 4OO Ft-os pótjegy, csak Dorothy ezt valamiért nem látta a MÁV oldalán, pedig OTT VAN!!! :) Így végül hipergyorsan megérkeztünk a Keletibe és büntetést sem kaptunk. Ti ezt azért ne próbáljátok ki :) Megérkeztünk a Keletibe, hát nem olyan szép mint a Grand Central, de legalább magyar és mi ugye szeretjük az országunkat. :) Lementünk a metróhoz, meglöktem egy fiút véletlenül a bőröndömmel (igen, én 2 napra is kisbőrönddel megyek) és már majdnem a "sorry"-t mondtam ki, mikor 1 tizedmásodperc alatt lejátszódott a fejemben, hogy "Nem, itt bocsi van a sorry helyett", ezért bocsit mondtam. Huh... Felszálltunk a metróra. Különbség: a mozgólépcső baromi hosszú és sokkal gyorsabb mint a new yorki és a metró ajtajai bevágódnak, míg a new yorki csak szépen becsukódik. Itt tuti nem próbálkoznék az utolsó pillanatban való felszállással. Viszontegy picit mintha nagyobb lenne a hely, és olyan "magyaros" :) Átszálltunk a HÉV-re, kettőt mentünk, leszálltunk, és bementünk egy pékségbe. Mindketten vettünk egy sós és egy édes péksütit, amit út közben elkezdtünk enni. Dóri csinált egy képet és a sajtos rúdról és rólam :)

Csilli and the cheese stick @ Szépvölgyi St, Hungary :)

Ja, ami furcsa még, hogy a gyalogos átkelőknél piros és zöld az emberke, aki világít és pici :) Egy kis séta után megérkeztünk Zsófihoz. Mi voltunk az elsők 6-kor, a többiek csak 7-8-9 körül jöttek. Kaptam ajándékokat Anditól, Verától és Szabinától, amiket még egyszer nagyon szépen köszönök!!!

Csináltunk csoportképeket:

Éjfél után indultunk el csak bulizni a JAM nevű helyre, ahol 9O-es évek zenéi voltak aznap éjjel. Ami meglepő volt, hogy az alkohol annyiba kerül, mint New Yorkban, egy vodka narancs (tuti vizezett vodkával) 14OO Ft. Hm... Azért jól éreztük magunkat, Zsófi, Dóri, Melinda és én fél 6 körül estünk haza.

Vasárnap reggel 8-kor Dórinak el kellett mennie, én délután keltem, reggeliztem egyet Zsófival, majd kimentem a HÉV-hez. Mivel nem volt jegyautomata a HÉV megállóban, ezért nem tudtam jegyet venni. Szerintem ez gáz...úgyhogy 2 megállót mentem ingyen és csak a Batthyány-n vettem jegyet. Átmentem Teo-hoz, hogy megnézzem az albérletét, amit amúgy már láttam Skype-on :) Nagyon szép és kiderült, hogy Évitől nem messze laknak egymástól. Délután 5 körül mentünk ki a Keletibe, én leszálltam Tatabányán, Teo továbbment Győrig.

Mosoly teszt

Kedden, vagyis tegnap időpontom volt a bőrgyógyászaton. Egy krémet akartam csak feliratni és egy anyajegyet megnézetni. Bementem az épületbe, ahol rögtön az ajtóval szemben volt a "betegfelvételi asztal". Egy fiatal, kb 3O-35 éves nő ült ott, köszöntem neki mosolygva. (Ja, ezen a napon mosoly tesztet/vizsgálatot végeztem a városban járkálás közben.) Tehát, ott ült a nőci, és rám se hederídett mikor köszöntem, valami lapot nézett az asztalán, de az is lehet hogy keresztrejtvényt fejtett, ezt már sosem fogjuk megtudni :) Kb. fél perc után felnéz rám, még mindig semmi üdvözlés, meg sem kérdezni hogy mi van, miért jöttem, ki vagyok, ezért elmondtam neki szépen, kedvesen, hogy időpontra jöttem a bőrgyógyászatra. Odanyújtottam a TAJ kártyát, hogy megspóroljam neki ezt a kérdést is, biztosan nagyon fáradt volt szegénykém az egész napi ücsörgéstől. Elvette a TAJ kártyámat, semmit nem mondott, bepötyögött valamit a gépbe, majd felnézett és elég bunkó hangon ennyit mondott: "Első emelet". Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, ezért mosolygva válaszoltam: "Köszönöm". Hi-he-tet-len. Felmentem az elsőre, leültem a váróba, meglepően kevesen voltak. Hallottam, hogy a rendelőben az orvos és az asszisztens nevetgélnek, gondoltam biztosan egy kedves, vidám doktor nő lesz, aki végre mosolyogni fog. 1O perc nevetgélés után behívtak és Colgate mosollyal az arcomon besétáltam, köszöntem. A kacarászó nénik többé nemhogy nem nevettek, de nem is mosolyogtak. Tudom, Évi megmondta előre... Nem baj, én továbbra is kedves voltam. A krémet a homlokomra levő ekcémámra irattam fel (mostmár ezt is tudjátok rólam), de aznap pont szép volt a bőröm és alig látszódott a tünet, ezért mondtam a doktornőnek, hogy most pont szép, periodikusan változik, ennél szokott rosszabb is lenni. Kb. ez a párbeszéd zajlott:

Doktornő: - Miért nem akkor jött, amikor látszódik is a tünet?

Én: - 3 hete kaptam időpontot és akkor még nem tudtam előre, hogy milyen lesz a bőröm.

Doktornő: - Most látom, hogy másfél éve volt itt utoljára, miért nem jött hamarabb?

Én: - Külföldön voltam, ezért nem tudtam jönni. (amúgy meg miért kellene magyarázkodnom?!)

Doktornő: - Hol volt? (ezt a kérdést nem akartam hallani, mert nem szeretem mondani, hogy Amerikában voltam...)

Én: - Az Egyesült Államokban.

Asszisztens: - Akkor biztos azért szebb a bőre, mert hazajött. (kicsit gúnyosan, egyáltalán nem viccesen)

Hát, Ámen. Gondoltam, ha ők ezt annyira tudják, akkor el is megyek, megvan a diagnózis. :) Legközelebb komolyan diktafonnal megyek dokihoz és hivatalos ügyet intézni, hogy megörökíthessem az ilyen párbeszédeket :) Amúgy ha a válaszom Uganda, Afrika lett volna, akkor is ezt mondta volna, de mindegy. Szeretem mikor az emberek okoskodnak olyan dolgokban, amiről semmit sem tudnak. Lényeg a lényeg, felírta a krémet, lecsekkolta az anyajegyemet, szerencsére azt mondta, hogy szép és minden rendben. Kifelé menet azért még megdobtam őket egy "További szép napot kívánok"-kal és egy újabb Colgate mosollyal, erre szerencsére mindketten egyszerre mondják, hogy "Köszönjük!". Az biztos, hogy többet hozzá nem megyek. Ezutén elmentem az Intersparba beszerezni pár cuccot a quesadillához és guacamole-hoz, amit ma vacsira fogok csinálni. A pénztáros néni, 6O év körüli, egy angyal volt, mosolygott, én is mosolyogtam, kedvesen szólt hozzám mikor megkérdezte, hogy gyűjtöm-e a pontokat, és mosolyogva köszöntünk el egymástól. Hallelujah!!! :) Ezután meglátogattam az Intersparral szemben dolgozó barátnőmet, Krisztit, aki néha kommentelni is szokott a blogba. Ő is mosolygott mikor meglátott, ez már 2 ember egy nap!!! :) Beszélgettünk egy kicsit, de most szombaton vele és a többi környéken lakó barátnőmmel is fogok talizni, akkor többet fogunk tudni dumcsizni! Ő is mondta, hogy olyan, mintha múlt héten láttuk volna egymást utoljára. De jó :) Hazafelé még bementem egy DM-be vegán pástétomot venni (isteni finom). Ekkor sem mosolygott a kasszás nő, pedig ő egy másik volt, nem a múltkori. Bementem a gyógyszertárba, hogy kiváltsam a felírt krémet, amit a doktornő felírt. Kiderült, hogy nem írta rá, hogy a hatóanyagből mennyi kell az 5Og-ba és a patikás nő meg is jegyezte, hogy ezzel a dokinővel mindig ez a probléma. Hazamentem, felhívtam a bőrgyógyászatot, nagy nehezen kapcsolták őt. Mondtam neki, hogy ki vagyok és hogy elfelejtette ráírni hogy hány g kell az X hatóanyagból, 15 vagy 3O. Annyit mondott, hogy a 15g-os elég. Semmi elnézést. Úgyhogy ma (szerda) anyu reggel lement a háziorvoshoz és feliratta vele ugyanezt a receptet, csak mostmár benne van a 15g. Enélkül a gyógyszertárban nem keverhette volna ki a krémet a gyógyszerész. Kész tortúra. Most oké, hogy itthon vagyok, de mi van ha dolgozom?! Akkor mikor viszem el a receptet újra?

A mosoly mindig ingyen volt, van és lesz!!!

Tehát, az összegzésem: nagyon kevés ember mosolyog vissza, ha rámosolyogsz. Nem azt szeretném, hogy az utcán csak mosolygó emberek sétáljanak, mert az tényleg nem normális :) Azt tudjuk, hogy mindenkinek megvan a saját baja, gondja, válság van, stb, de a mosoly nem ezen múlik. Vannak nálunk sokkal szegényebb országok, ahol mégis ki tudják csikarni a mosolyt az arcukon az emberek, optimistábban néznek a világra és emiatt boldogabbak. Egy barátnőm mesélte aki Balin volt, hogy az emberek ott nagyon szegények, nincs semmijük egy bambuszházikón kívül és mégis vidámabbak, mosolygósabbak egymással. Itt meg sír az, akinek nem telik kajára, de hajfestékre, manikűrösre vagy épp cigire igen. (Apropó, cigi: rengetegen dohányoznak Magyarországon, és katasztrófa hogy a szórakozóhelyeken is. Ilyen büdös, mint múlt szombaton, már rég nem voltam. Undorító. Aki cigizni akar, az menjen ki az utcára és akkor nem az én hajamba és ruhámba, hanem az övébe száll a füst. Bevezethetnék itthon is ezt a törvényt, mert sok országban már régóta működik.)

Igaz, amit Csernus doktor mondott, hogy Magyarország a mosolytalan emberek országa. Depresszióban is a TOP3-ban vagyunk. Volt egy vizsgálat a 7O-es években, amit Hankiss Elemér végzett. A világ 5O himnuszát hasonlította össze. Az összes az örömről szól, a miénk és az argentín nem - és ha igaz az info, akkor az argentín himnuszt is egy magyar írta. Szóval tuti, hogy ez a búskomorság már beleivódott a magyar emberekbe az évszázadok alatt. Mégis, néhány ember úgy gondolja, hogy inkább mosolyog, akkor is, ha közben problémák tucatjai veszi őt körül. Mindig a negatív megmérettetés mutatja meg, hogy mennyi erőnk van. Erő ahhoz, hogy kilábalj abból a helyzetből amiben vagy. Ehhez kell a pozitív gondolkodás, a nyitottság és pl. az, hogy tudj mosolyogni az emberekre.

Nem is rizsázok erről többet, inkább megkérlek benneteket, hogy mosolyogjatok mindig ha beléptek valahova és köszöntök és tök jó lesz, mikor visszamosolyognak. És ha ti is mosolyogtok, akkor több ember lesz, aki mosolyog, vagyis nektek is több sanszotok lesz, hogy belefuttok egy mosolygós emberbe. Got it?! :) De csinálhattok egy tesztet ti is, remélem jobb eredmények fognak születni.

Ps: a pedikűrös mondta múlt pénteken: "Tudod hogy mi volt furcsa, mikor beléptél az üzletbe?! Hogy mosolyogtál." Lehet hogy ő is olvassa, úgyhogy ezért is írtam le :)

Évi ki fogja írni a blogjára hamarosan a blogíró-blogolvasó tali időpontját és helyszínét, remélem sokan el fogtok tudni jönni!

Puszedli

Az utolsó napok New Yorkban

2010-10-06T08:38:00.002+02:00

Sziasztok!

Azzal kezdeném, hogy hihetetlen hogy az utolsó napjaimról írok...nemrég kezdtem el írni a blogot...úristen.

Szombaton reggel egy cetli várt a konyhában, alatta egy metró kártyával. Buzogány Tóni írt rá 3 sort, hogy köszön mindent, és bye. Nem tudott elköszönni, Japánba ment üzleti útra. Én azt hittem szombaton este megy, kiderült, hogy szombat hajnalban repült el. Kedves volt tőle, hogy ott hagyta a metró kártyát, tudja, hogy mindig elkérem a hétvégére. Ezen a napon újra találkoztam Francesca-val, az ex (olasz) au pair lánnyal. Megbeszéltünk, hogy a Wall Street metrómegállónál találkozunk 1-kor. Gondoltam hogy késni fog, most is így lett :) Amíg vártam rá, megszólított egy 5-6 fős amerikai turista csoport, hogy hol van egy jó kis büfé-étterem (diner) a közelben. Mondtam neki, hogy menjenek a Broadway-re, majd forduljanak balra. Tök jó érzés, hogy New Yorkban tudok segíteni embereknek tájékozódni :) Közben megkérdezték, hogy honnan jöttem, mondtam, hogy Hungary, rögtön elsütöttek egy "hungry"-s viccet. Annyi volt, hogy ő nemcsak hungry mint én, hanem thirsty (szomjas) is. Haha... Francesca fél óra késéssel érkezett meg, de nem baj, mert addig néztem a fotózó turistákat. Elsétáltunk egy Starbucksba és miközben mentünk, hallottam 2 magyar szót, de nem voltam biztos benne, hogy tényleg magyar - néha hallucinálok :). Aztán miközben magyaráztam valamit Francesca-nak, az egyik "magyarnak tűnő" hölgy mondta a másiknak: "Nézd milyen jó nyaklánca van a lánynak!" :) Én voltam a lány :) A San Franscicoban vett nyakláncot viseltem, amin nagy színes kövek vannak. Ekkor odafordultam és köszöntem nekik: "Jó napot kívánok!" :) Reménykedtem, hogy kedves magyarokkal hozott össze a sors, mert volt már rossz tapasztalatom is. Szerintem tök jó magyarokkal külföldön találkozni és én szeretek ismeretlenül is köszönni nekik. Nagyon kedvesek voltak, beszélgettem velük egy kicsit, turistaként voltak itt, most kedden mentek haza és tetszett nekik New York :) Kérdezték hogy mit csinálok, mikor megyek haza, stb, anyukám korabeliek lehettek vagy kicsit idősebbek. Francesca-val aztán kikértük a megérdemelt starbucks-os tejeskávénkat, majd kiültünk a Manhattan legdélibb pontján levő Battery Parkba. Innen nagyon szép a kilátás, mögöttünk a város magas épületei, előttünk az öböl és a Szabadság szobor. Beszélgettünk és megegyeztünk hogy hamarosan találkozunk valahol a nagyvilágban. Bementünk a régi sulink (BMCC) épületébe is, mert tudtuk, hogy a kedvenc tanárunknak akkor ért véget egy órája. Talán még emlékeztek Susan-re, akihez a TOEFL órákra jártam. Egy 6O év feletti, fantasztikus nő, olyan mint egy díva, mindenhez ért és egy tündér. Nagyon örült nekünk és fel is ismert minket :) A legújabb project-je az, hogy összead párokat esküvőkön, most végezte el az ehhez kapcsoló tanfolyamot. :) Odaadta a kártyáját is, hogyha szükségünk lenne rá, akkor hívjuk. Mondtuk neki, hogy mostanában nem esélyes a dolog, de amint lesz valami, ő lesz az első akinek szólunk. :) Sugárzik belőle a pozitív energia, jó kedve lesz az embernek, ha a közelében van. Susan után Francesca hazament, én pedig a Times Square-re, majd Herald Square-re metróztam el. Találkoztam Lysann-nal, jártuk a boltokat, az H&M-ben sajnos leárazás volt és vettem 3 felsőt...nem tudom minek és azt sem tudom, hogy hogy fog beférni a bőröndömbe, de nagyon boldog vagyok, hogy nem hagytam őket az üzletben :) Eztuán hazamentem készülődni a goodbye partymra. 9-kor indultam el és 1O-re értem az Ulysses bárba. Már előző nap lefoglaltam egy asztalt, oda ültünk, lassan megjött mindenki, aki nem dolgozott. Siobhan, Lacey, Lysann, Zhelma, Donelle, Mariana, Maru, Katja jöttek el és kiderült, hogy Zhelma ismeri itt a főnököt, ezért kaptunk két kör ingyen tequila shot-ot. Zhelma mondhatta volna korábban is ezt, most már mindegy :) Először voltak akik vacsival kezdtek (hamburger, quesadilla, mozzarella sticks), aztán rendeltünk bort, majd jöttek a tequilák, végül koktéloztunk. A végösszeg 178 dolcsi lett :) és ebben nincsenek benne azok a plusz italok, amiket a pultnál kértünk. Nagyon-nagyon jó buli volt, reggel 6 óra után értem haza....kaptam virágot és csokit is. A virágot sajnos út közben elvesztettem, nem tudom hol. (Nem röhögni!!!! :) )

Jó alvó vagyok, egy bombát is lehetne mellettem robbantani, akkor is aludnék, de most felkeltem a gyerekek reggeli trombitálására és zongorázására... Ekkor realizálódott bennem az, hogy azért jó lesz nekem otthon, New York ide vagy oda :) Délután kettőre mentem a Times Square-re, újra Lysann-nal találkoztam, ezen a napon egész nap sétálgattunk a városban. Egész hűvös volt, kabátot kellett volna vennem, de szerencsére nem fáztam meg. Este 6:3O-ra mentem haza, a host anyám egy búcsúvacsit rendezett a hazamenetelem alkalmából. Áthívta a szomszédokat, és mondta hogy hívhatok pár barátot is, Mariana és Lacey tudott csak jönni. Pizza volt a vacsi és Kimberly, az egyik szomszéd csinált házi készítésű vaníliafagyit is. Aranyos volt mindenki, kár hogy hulla fáradt voltam...

Hétfőn egy szokásos munkanap kezdődött azzal a különbséggel, hogy elromlott a mosogatógép, ami ennél a családnál kb. egy világvégi katasztrófával egyenértékű. Én még elmosogatok, de a host anyám....no way. Szóval kíváncsi vagyok mi lesz miután elmegyek, szívesen nézném kandikamerával őket :) Este a Tea Lounge-ba mentem Milana-val, Lacey-vel és Siobhan-nal. Csináltunk egy vicces videót (by Macbook - Photo Booth).

A keddi napom is jó volt, délelőtt átjött Mariana, Lacey és Siobhan, adtam nekik tusfürdőket, körömlakkokat, mindenféle kozmetikai cuccot, stb. Ezeket mind itt hagytam volna. Délután felvettem Bea-t, elvittem táncra, elbúcsúztam a tánctanárjától is, majd elkezdtem a "home-made mac 'n cheese" gyártását. (mac 'n cheese = sajtmártásos tészta) Ez a kedvence és utoljára még meg akartam főzni neki. Szerintem kb. 4O dkg lereszelt sajtot olvasztottam bele a besamel mártásba, úgyhogy nagyon finom krémes lett. Miután anyuka is hazajött, gyorsan lezuhiztam, átöltöztem és indultam a kedvenc thai éttermünkbe. Siobhan, Lacey, Lysann, Donelle, Mariana és Zhelma jöttek el. Kaptam tőlük kis ajándékokat, nagyon kedvesek voltak, sokat nevettünk. Nagyon fognak hiányozni!!!

Szerdán reggel még utoljára elvittem Bea-t és Livie-t suliba, majd hazamentem és elkezdtem pakolni. Szerintem nem lesz túlsúlyos egyik bőrönd sem és annyira ügyi vagyok, hogy a pink gumicsizmám is belefért = nem kell abban utaznom :) Ma este indulás előtt még pizzát sütünk a lányokkal, majd 7-kor kimegyek a reptérre és irány Magyarország. Itteni idő szerint este 1O-kor szállok fel, majd Amszterdamban átszállok (ahol szívesen eltöltenék most egy hetet), és csütörtökön délután 3 óra 3O-kor landolok Ferihegyen. Hogy hogy érzem magam? Semmi különöset nem érzek. Ez is csak egy átlagos nap, mint a többi. Olyan, mintha egy hétvégére jöttem volna és most hazamegyek. Persze kicsit tovább tartott, mint egy nap...pontosan ma, október 6-án van másfél éve, hogy iderepültem.

Szombaton welcome party a csajokkal, juhúúú, jó lesz őket újra látni!

A legközelebbi bejegyzést már otthonról fogom írni!

Puszi, Csilli

Sweet September

2010-10-02T02:20:00.003+02:00

Sziasztok!

Elhatároztam, hogy folyamatosan fogom írni a blogba piszkozatként, hogy mi történik velem...ez szokás szerint elmaradt :) Olyan, mint amikor megígéred magadnak, hogy mostantól folyamatosan tanulsz egy bizonyos tantárgyra, de a végén csak a vizsga előtt 3 nappal állsz neki - ha nem előző nap. Ismerős?! :)

Azért megpróbálom összeszedni, hogy hogyan teltek az elmúlt hetek. Azt hiszem, ez lesz az utolsó ilyen bejegyzés a blogban, vagy utolsó előtti, amiben a hétköznapokról írok.

A Sweet September címet adtam neki, mert

1. nem találtam jobbat

2. alliterál

3. szeretem a Sweet November c. filmet

4. Tényleg olyan kis "sweet" volt a hónap, semmi extra nem történt.

Dóri és Zsófi hazarepültek

Egy héttel miután hazaértem Vegasból, Dóri és Zsófi is landoltak New Yorkban, felvettem őket a LaGuardia reptéren. Zsófinak eltűnt a csomagja, amit mondjuk sejtettünk előre az útvonal hosszúsága miatt: Honolulu-Seattle-Philadelphia-New York. Zsófin annyira nem látszott, hogy fáradt, el is ment még bulizni egyet. :) Másnap ment a pakolás és organizálás ezerrel, próbálták belepréselni minden cuccukat a bőröndjeikbe. Dórinak elég volt 2, Zsófi 4-et is majdnem hogy kevésnek talált :) Közben megérkezett Zsófi elveszett csomagja is. Éljen! Zsófi átjött délelőtt az új au pair-rel, aki a host családjánál van...vagyis már csak volt. Azért nincs ott, mert nem akart 45 óránál többet dolgozni (ami a szabályokkal tényleg ütközik) illetve nem akart egerekkel és bogarakkal aludni. Igen, azóta "begbug"-jaik is vannak. Én teljes mértékben megértem őt, én is ezt tettem volna. Váltani nem tudott, mert az Interexchange ügynökségnél csak 1 hónap után lehet - ez is egy különbség, az Au Pair in Americánál, akár 1 hét után is lehet "rematch"-elni. Így jár az, aki nem kérdezi meg az előző au pair-t arról, hogy milyen a családdal együtt lakni. Gondolom Zsófi leírta volna neki, hogy minden este cincog valaki az ágya mellett. Jó kis tanulság volt a számára. Ami vicces, vagy inkább szomorú, hogy a képviselője (counsellor) a család mellé állt és azt mondta, hogy ne viselkedjen hercegnőként és fogadja el, hogy az egerek az amerikai kultúra részei. No comment. Zsófi és Dóri délután 1-re hívták a taxit, 6 nagy bőröndjük volt. Megjött a taxi és kiszállt belőle egy vasággyal is legfeljebb 45 kg-os pici indiai nő. Mi segítettünk neki berakni a csomagokat, mert szegénykém egyedül nem tudta volna. :) Ezután elbúcsúztam a lányoktól, integettünk egymásnak sokáig. Láttam, ahogy mennek el...kicsit egyedül maradtam. Persze, még vannak itt barátaim, de magyarok már nincsenek. Nem fogok tudni Dórival telefonálni úgy, hogy a kis duracell nyuszikái kiabálnak a háttérben és nem tudok átmenni Zsófihoz reggel egy kis 3 az 1-ben tejeskávéra. Hiányoztok Amerikából Csajok, Évi Te is!

Miután Évi hazament, alig tudtunk róla valamit. Most sem tudok sokat Dóriról és Zsófiról. Dórival egyszer Skype-oztunk, akkor Évi is bekapcsolódott. Mindketten jól vannak, szorgalmasan tanulnak. Várom, hogy írjanak új bejegyzést.

Tornádó (?) Brooklynban...

Szeptember 16. délután 5 óra 38 perc. Egyedül voltam otthon, mert minden gyerek valamilyen különórán volt. Indultam, hogy felvegyem Bea-t a koreográfia órájáról. Hatalmas vihar volt kint, az eső vízszintesen esett, gyorsan behuppantam az autóba. Sokat nem láttam az ablakra zúduló víz miatt. Hallgattam a rádiót, pont egy olyan szám ment amit nem szeretek, ezért átkapcsoltam a hírekre - amit nagyon ritkán szoktam csak, mert itt Amerikában a két fő téma: Obama vagy Irak...ja és "Lindsay Lohan még mindig börtönben" - már egy kicsit unalmas. Pont amikor csatornát váltottam, akkor mondta be egy búgó hangú rádiós, hogy "TORNADO WARNING IN STATEN ISLAND, BROOKLYN AND QUEENS!" Ekkor már a Flatbush Avenue-n voltam, ami egy kétszer kétsávos út és egy dugóban álltam. Még azt is hozzátette a pasi, hogyha látod a tölcsér alakú felhőt, akkor menekülj amerre látsz, lehetőleg bújj egy el alagsorban. Hát...először gondolkoztam, hogy most ez tényleg igaz vagy csak kész átverés show, de igazából nem tudtam mit tenni, mert előttem és mögöttem is autók álltak. Mindig tudtam, hogy nem tornádóban vagy természeti katasztrófában fogok meghalni és főleg nem fiatalon, ezért annyira nem estem kétségbe :) 15 percig álltam egy helyben, amikor is elkezdtett mindenki visszafordulni az autójával, én is így tettem. Röviden: a 15 perces utam Bea-hez 1 óra 15 perc lett, és ezután még fel kellett vennem Oliviát = 3 teljes órát ültem az autóban, fél 9 után értünk haza. Park Slope-ban, a mellettünk levő kerületben amit sokat emlegetek (itt van a Tea Lounge is) kidőlt egy csomó fa, a legtöbb autóra dőlt, betörtek a házak és üzletek ablakai, megállt az élet...és a forgalom is az utakon heverő fák miatt. Közben hallgattam a rádiót, egy nő meghalt Queensben, mert a kocsijára rádőlt egy fa és pont benne volt. A tornádóról azóta is megy a vita, de van egy-két videó a Youtube-on ahol felvették ezt a tölcsér alakzatot. Valószínűleg egy tornádószerű vihar volt "csak". Érdekes, ez a "tornádó figyelmezetés" csak a vihar előtt kb. 15 perccel jutott el az emberekhez.

Itt egy youtube-os video, ahol nem látszódik a tölcsér, viszont vicces ahogy "holy sh*t"-elnek folyamatosan :) Meg azért látszódik, főleg a vége felé, hogy milyen durva volt a vihar.

Francesca újra a Nagy Almában

Végre valahára találkoztam Francescával, a régi olasz au pair barátnőmmel, aki augusztus közepén jött vissza az USA-ba, hogy befejezze egyetemi tanulmányait. Mielőtt valaki felszisszenne, hogy "Én is akarok....", szólok hogy rengeteg pénzbe kerül, egy félév átszámolva 3 millió Ft, és ez még nem a teljes ár, mert valamit enned és innod kell, szórakoznod, egyáltalán élned! Suli mellett nem tud dolgozni, mindennap reggeltől estig órái vannak, hétvégeken a háziját csinálja. De nagyon szerencsésnek érzi magát és hálás, hogy a szülei ezt tudják finanszírozni. Francesca amúgy egy tündéri lány, ő az, akivel tudom, hogy még többször fogok találkozni életem során. Elmesélte, hogy milyen volt az előző féléve Madridban, ahova Erasmus-szal jutott ki, majd rátértünk a már szinte szappanoperába illő szerelmi életére is :) Csak úgy röpködtek a spanyol és olasz nevek :) 4 órán keresztül folyamatosan beszéltünk, sztorizgattunk, majd csatlakozott hozzánk Milana, a lett au pair is. Nem sokkal ezután Francesca visszament a campus-ba, mert várt rá a sok project... Milana-val maradtam, megnéztem az új host családja lakását. Gyönyörű helyen van, a Brooklyn-híd lábánál, egész Manhattant látni az ablakokból. Itt szívesen vennék egy lakást én is :)

Egy palacsintás délelőtt Lysann-nal

Lysann az egyetlen német barátnőm. Úgy barátnőm, hogy nemcsak a Tea Lounge-ban talizunk hanem máshol is és csakúgy mint Francesca-t, még biztosan fogom látni a későbbiekben. A héten átjött hozzám, sushi-t akartunk csinálni. Nagyon szereti, de készíteni még sosem készített, én meg már többször is. Reggel kidobtam Bea-t a sulijánál, majd felvettem Lysann-t a házuknál. Mogyorós (hazelnut) tejeskávéval várt...tudta hogy ez az egyik kedvencem, hamar meg is ittam az autóban. Mikor megérkeztünk hozzánk, elég hamar felfedeztük, hogy nincs sushi rizs...pedig 1OO%-ig biztos voltam benne, hogy van, mert anyuka mondta, hogy a héten egyik nap csináljak sushi-t. Lusták voltunk elmenni boltba, mert messze lett volna és elment volna vele legalább 45 percünk, ezért amerikai palacsintákat csináltunk és fahéjes cukorral ettük meg őket. A gondolatól a gyomorba jutásig kb. 8 perc telt el, éhesek voltunk :) Ezután feltelepítette a kis Macbook-omra a Microsoft Office-t, úgyhogy most már van Word-öm, Excel-em, Powerpoint-om...mindenem. Visszaadtam neki egy kölcsön DVD-t, a Transamerica-t. Biztosan sokan láttátok, nem új film, eddig nekem kimaradt. Szerintem nagyon jó volt, ha még nem láttátok, nézzétek meg!

Felvettük Sparky-t, a szomszéd kiskutyát, akit már másfél éve sétáltatok...Annyira szeretem őt. Ha őszinte akarok lenni, akkor őt vinném haza az utcából, nem egy személyt. Akinek van kutyája az tudja, hogy mennyire édesek tudnak lenni, külön kis személyiségük van. Lysann csinált egy képet az utcánkban.

Sparky pár napja nem fut be a nappaliba játszani a kis plüssállatkáival, hanem ül az ajtó előtt és néz amíg ki nem megyek. Ilyet még sosem csinált előtte...szerintem biztosan érzi, hogy hamarosan megyek. Kis gombócka... úgy beraknám a bőröndömbe...

Bőröndök...avagy hogyan vigyek haza 1,5 évnyi New York-ot

Ha már a bőröndöknél tartunk...Összesen 3 bőröndnyi cuccom már otthon van, hála a Hugomnak és Teonak. Ha ők nem vittek volna haza ennyi mindent, akkor nem tudom mit csinálnék...valószínűleg a spórolt pénzem túlsúlyra és extra bőröndökre költeném a reptéren. A túlsúly még mindig a pakliban van, de plusz csomag nem lesz, csak a megengedett. Vettem két gyönyörűséges lila színben pompázó bőröndöt, az egyikre 10, a másikra élethosszig tartó garancia van. Itt Amerikában az a jó, hogy a nagy márkákat is megkapod az eredeti áruk töredékéért, mert vannak ilyen outlet üzletek is. Így lehet az, hogy egy amerikai, átlagkeresettel rendelkező ember megvesz pl. egy Calvin Klein télikabátot anélkül, hogy spórolna rá. Lehet hogy az előző kollekcióból van...na és?!

Miután Dorothy 14 kilós kézipoggyásszal, plusz egy kb. 5 kilós válltáskával és a két (szerintem téglával és vasalókkal megrakott) nagybőröndjével simán eljutott New Yorkból Budapestre, azt hiszem én is hasonló stratégiát fogok követni :) Magyarul telepakolom a legnehezebb cuccokkal a kisbőröndöt, amit felviszek magammal a repcsire, és annak a súlyát senki nem fogja nézi.

Brooklyn Heights és Brooklyn Bridge Park

Brooklyn Heights Brooklyn nyugati részén van, az East River mellett. Ez a rész Brooklyn "downtown"-ja, sok új irodaház magasodik a régi, több mint 1OO éves brownstone épületek mellett. Kattintottam pár képet.

Ilyen a buszmegállók táblája New Yorkban

Ezektől a tábláktól szoktam megőrülni, miközben parkolóhelyet keresek :)

Manhattan Bridge keleti pillére

Csak úgy :)

További képek az albumokban (lesznek egyszer)

2 hete szombaton, majd vasárnap is elmentem a Brooklyn Bridge Park-ba. A nevében is benne van - park, ami a Brooklyn-híd lábnál fekszik, a brooklyni oldalon. Szombaton egyedül mentem, láttam egy házasságkötési ceremóniát a folyóparton és jópár menyasszonyt és vőlegényt, akik a híd, illetve Manhattan előtt pózoltak a fotósoknak. A ceremónia ezen a helyen azért nem jó ötlet, mert a Manhattan hídon áthaladó metrók zajától nem lehet hallani, hogy mit mondanak egymásnak.

Vasárnap Siobhan és Lacey is velem tartott, piknikeztünk, beszélgettünk, Siobhan élménybeszámolót tartott a dél-afrikai 9 napos hazaruccanásáról. Kaptunk dél-afrikai csokit és gumicukrot, nagyon fincsik voltak. Csináltunk képeket is, mert ezen a szép helyen kár lett volna kihagyni. Most csak egyet töltök fel, amin hárman vagyunk:

Artichoke Pizza, Little Italy, Chinatown

Múlt héten hétvégén Lacey-vel, Siobhan-nal és két barátnőjükkel, Donelle-el (dél-afrikai) és Jill-el (brit) mászkáltam ide-oda. Manhattan olasz negyedében a Little Italy-ban volt fesztivál, felvonulás és vásár.

Már csak a végére értünk oda, de még így is szuper volt. Bementünk mindenféle kis boltba, a legjobb egy pici ékszerbolt volt, ahol kézzel készített egyedi nyakláncok, fülbevalók, hajcsatok voltak. Én itt nem vettem semmit, de Lacey és Donelle igen.

Ezután a Chinatown-ban barangoltunk, céltalanul jártuk az utcákat miközben beszélgettünk. Tök jó volt. Csináltunk egy képet a kínai városrész legismertebb metrómegállójában, a Canal St-nél.

Balról jobbra: Donelle, én, Siobhan

Rájöttem, hogy nagyon szeretem a dél-afrikaiakat, Simone, Siobhan és Donelle is imádnivalóak. :)

Ebédelni az Artichoke Pizza nevű kedvenc helyükre mentünk:

Az új babysitter

Kiderült, hogy a kiválasztott babysitter, aki utánam kezdett volna, mégsem tud jönni, mert Párizsban kapott egy munkát. Ezt nevezem szerencsének :) Host anyám újra babysitter vadászatba kezdett és végül kiválasztott egy Michelle nevű lányt. Nagyon kedves, túlságosan is - túljátsza. Úgy érzem, néha úgy beszél az emberekhez, mintha azok 3 hónapos bébik lennének. Ha Bea rajzol egy házat, tök egyszerűt, olyat amit egy 6 éves is tud, akkor már rögtön elkezdi ajnározni, hogy ez mennyi "beautiful, amazing, super nice és very gorgeous". Én is szoktam dícsérni, ha tényleg jót csinál a gyerek, de akkor sem így...úristen. A lényeg, hogy kedves és nem a fordítottja. Most a héten volt 2 napja, mikor velem dolgozott, mindent leírt a kis jegyzetfüzetébe, azt is, hogy merre kanyarodok és hogy mit eszik a gyerek. Az kiderült, hogy a tájékozódás nem az erőssége, de majd biztos belejön. Ha nem, akkor Olivia kioktatja :) Bea-nek szimpatikus, Livie látja ugyanazt benne amit én (ezt a szuperkedvességet). A héten kedden azt hittem meghalok. Ez volt az egyik tréning napja Michelle-nek. Felvettük Bea-t suliból, és Michelle-t megölelte, engem nem. Ebben a pillanatban a szívem darabokra törött. - Mostmár újra egyben :) - Persze, tudom, hogy az újdonság varázsa él benne...és az előző au pair is hiányzott neki mikor megjöttem, de azért ölelgetett sokszor és nagyon aranyos volt hozzám, ragaszkodó az első perctől. Bea egyszerűen szereti a kedves embereket és szeret új barátokat szerezni. Michelle kedves és új. Tudom, és ezért nem is akarom magam többször rosszul érezni. Mindenesetre Bea-vel kitaláltuk, hogy levelezni fogunk egymással. Ma csináltam is neki egy gmail címet :)

Egy kérdés, amit MINDENKI feltesz

Az utóbbi két hétben mindenki azt kérdezi, hogy milyen érzés, hogy mindjárt hazamegyek. Boldog vagyok-e vagy szomorú..stb. Ezt minimum 5-ször megkapom egy nap barátoktól, ismerősöktől, szomszédoktól és a host gyerekeimtől is. Mindig azt mondom, hogy mindkettő, mert tényleg kettős, de közben semmi különlegeset nem érzek. Tudom, hogy közeledik a vége, már csak napok vannak hátra, de valahogy nem ez foglalkoztat. Csinálom a napi dolgaimat, dolgozom, ide-oda megyek, eszem, alszom, semmi nem változott. Már szinte minden említésre méltó helyen voltam New Yorkban, nem hajkurászom az új helyszíneket. Az hogy hazamegyek jó, mert találkozom az otthoniakkal, de egyáltalán nem vagyok annyira izgatott, mint amikor az ideutazást vártam. Nem számoltam vissza a napokat a naptárban sem. Tényleg érdekes, hogy ezzel kapcsolatban mindenki máshogy érez, valaki már alig várja, hogy hazamenjen, valaki maradna, valaki nem tudja.

Azt mondta a legutóbbi - és nekem legutolsó - cluster meetingemen a counsellor (képviselő), hogy a legtöbb au pairnek nagyobb "sokk" hazamenni, mint amikor kijöttek. Mármint nem maga az, hogy haza kell menni, hanem a környezetváltozás, amikor x idő után hazatérnek. Nekem nem volt sokk mikor megjöttem, meglátjuk most hazafelé mi lesz. :) Erről úgyis fogok írni.

Most szombaton lesz a búcsúbulim egy bárban. Nem club-ban lesz, mert ott nem tudnék senkivel sem normálisan beszélgetni, táncolni meg otthon is tudok majd :)

Még a repülés előtt írok egy beszámolót képekkel, videóval.

Puszilok Mindenkit

és köszönöm a kommenteket, aranyosak vagytok...nem volt időm válaszolni, ne haragudjatok. Nikinek külön örülök, hogy kipróbálta a ZUMBA-t :) Fruzsinak pedig üzenem, hogy írok majd erről az utazási irodás dologról és a "visszailleszkedésről" is.

West Coast Trip - Part 3/3

2010-09-29T02:45:00.003+02:00

És a befejező rész...

7.nap

Pénteken reggel korán keltünk - utoljára a Banana Bungalow-ban. Összepakoltuk a cuccainkat, ettünk egy gyors reggelit, majd taxiba szálltunk. Ezúttal egy örmény származású taxisofőr társaságához volt szerencsénk. Megkérdezte, hogy honnan jöttünk és mikor meghallotta, hogy “from Hungary”, rögtön megmutatta a jobb vállán levő tetoválását: “Veszprém 1978”. Kiderült, hogy 2 évig volt katona Magyarországon és azóta is emlékszik a nagyobb városok neveire, illetve egy rendkívül fontos mondatra: “Pajtás! Forint van, probléma nincs!” A csajok szakadtak a röhögéstől, én a fájó bölcsességfogam miatt csak magamban nevetgéltem. Kérdezte, hogy hova megyünk, mondtuk, hogy Vegasba, aztán Dóri és Zsófi Hawaii-ra. Milyen meglepő, egy hónapja volt Hawaii-on a feleségével és kiderült, hogy ugyanabban a hotelben szálltak meg, ahol aztán Dóriék is. Kicsi a világ! 13 éve él Los Angelesben, az angolja botrányosan rossz, viszont nagyon jófej volt! :) Kaptunk egy kis kedvezményt is az árból. Megérkeztünk a Greyhound busztársaság los angelesi termináljához, ahol beváltottam a kinyomtatott jegyeket, majd leültünk a váróba.

Laza 1,5 órás késés után megjött a buszunk. Hatalmas örömujjongás volt, de a King Kong méreteket öltő feka buszsofőr nem sietett annyira, ezért 20 percbe telt egy kb. 35 fős busz megtöltése. A légkondi maxon ment, és hiába öltöztem fel rendesen, még így is fáztam, szerintem itt már hőemelkedésem is volt. Megálltunk egyszer fél órára ebédelni, akkor megkértem csoki bácsit, hogy a kicsit mérsékelje a légkondit, ha lehet, mert megfagyunk. Mondta, hogy jó. Mindenki megrohamozta a kajálós helyek egyikét, én a kínaiba mentem. A sofőr megmondta, aki nincs itt időben az itt marad a sivatag közepén, ő nem fog létszámellenőrzést tartani :) Mindenki vissza is ért pontosan, indultunk tovább. Először nagyon jó volt a hőmérséklet, de aztán azt éreztük, hogy kezd egyre melegebb lenni. A végén már a takaró sem kellett és hosszúujjú felsőben is izzadtunk. Hátrakiabált a sofőr, hogy elromlott a légkondi :) Félrehúzódott, hátrasétált, kinyitotta a tetőablakokat, így mentünk tovább. Csodálkozom, hogy nem lett nagyobb balhé, az amcsik nagyon rosszul viselik ha nincs "hideg". Baromi meleg volt, a 2 tetőablakon csak a forró, száraz levegő jött be. Ekkor már átértünk Californiából Nevada államba, sivatagos környéken szeltük a mérföldeket. Próbáltam aludni, de inkább csak csukott szemmel pihentem. Egyszer csak Teo nyújtott egy dobozos szénsavas üdítőt, Zsófi kapta egy melletük ülő texasi nénitől. Jéghideg volt, úgy örültünk neki Teoval, mintha már 2 napja szomjaznánk :) Ismeretlenül is köszönjük a néninek, nagyon kedves volt tőle! 6 óra utazás után megérkeztünk Las Vegasba! Halleluja!

Las Vegast, becenevén Sin City (Bűnök városa), 1905-ben alapították. A várost a Mohave- sivatag veszi körül, ezért egész évben száraz és viszonylag meleg idő uralkodik. Amikor mi voltunk ott, 38-40 fok volt, ami soknak tűnik, viszont egy kisebb felüdülés volt a párás new yorki meleg után. Vegas egy kicsit úgy néz ki, mint a Hotel nevű társasjáték. Van egy hosszú utca, itt "The Strip" a neve, és mellette sorakoznak a különlegesebbnél különlegesebb hotelek. Egy nap alatt be tudod járni New Yorkot, Egyiptomot, Velencét, Párizst :) Mindegyik hotel más témára készült, szinte versenyeznek egymással, hogy melyik a szebb és jobb. Nem tudnék választani... Mi az Imperial Palace-ban laktunk, ami a Caesar Palace-szel van szemben van. Ez volt a legolcsóbb és legközpontibb helyen fekvő hotel. Mindenkinek ajánlom, aki Vegasba látogat. Vegas a szerencsejátékokon és kaszinókon kívül a rengeteg kis "wedding chapel"-jéről (házasságkötő kápolna) is híres. Itt percek alatt összeadnak, ha házasodni van kedved.

Tehát megérkeztünk a buszállomásra, ahol fogtunk egy taxit. Igazából ez nem is taxi volt, csak egy feka csávó kibérelt autója, amivel hétvégenként (illegálisan) pénzt keres. Jó business, lehet hogy nekem is ezt kellett volna csinálnom Brooklynban és akkor most egy zsák pénzzel mehetnék haza :) Ő is nagy arc volt, mesélt nekünk Vegasról, majd előkapott egy fotóalbumot amiben az ő képei voltak fellépések előtt - nőnek öltözik és úgy énekel :) Ezen már meg sem lepődtünk :) Megérkeztünk a hotelhez, behúztuk a bőröndjeinket a lobby-ba, beálltunk a sorba, hogy becsekkoljunk. Én itt már éreztem, hogy elég rosszul vagyok, egyszer melegem volt, egyszer rázott a hideg, köhögtem, náthás voltam, fájt a fogam, le kellett guggolnom, nem tudtam állni. Csoda hogy még élek :) Végül kaptunk a két szobát, amik egymás mellettiek voltak, nem máshol mint a legfelső, 18. emeleten :) A lobby-tól a szobánking kb. 10 perc volt az út lifttel és gyaloglással. Én bevettem a gyógyszereimet és lefeküdtem aludni, a lányok elmentek felfedezni a várost. Csak annyira emlékszem a sztorijaikból, hogy Teo magassarkúban és fekete miniruciban tipegett Vegas főutcáján az egy kiló kenyérrel, sajttal és sonkával, amik egy nejlonzacsiban voltak. Ezt vették ugyanis a Grand Canyon túrára élelemnek. Kérdeztem is, hogy hol a hagyma meg a paprika?! :)

8. nap

Hajnali 1 órakor fogtunk egy taxit és irány a reptér autókölcsönzője. Nem azért ilyen korán, mert nem szeretünk aludni, hanem csak így volt arra esélyünk, hogy korán odaérjünk a célállomásunkhoz és találjunk parkolóhelyet. Kisebb nehézségek árán felvettünk az autónkat, ami most nem volt olyan nagy, mint az előző, csak 5 személyes. Múltkor a csomagjaink miatt kellett a minivan. GPS-t most is kértünk, a Teri nevet kapta. :) 5 óra alatt értünk oda a canyon déli pereméhez, South Rim, ez már Arizona államhoz tartozik. Ismét felváltva vezettünk, először Teo, aztán én, majd napfelkelte után Zsófi. Összesen 25 dolcsit kellett fizetnünk a belépésért, ezzel a jeggyel akár 7 napot is maradhattunk volna. Leparkoltunk és megrohamoztuk a visitor centert, illetve a mosdót. Ezután felpattantunk az ingyenes buszjáratra, ami a canyon déli részen megy körbe-körbe. Autókat nem engednek be ide. Az első megállónál leszálltunk és kisétáltunk a fák mögötti részre, ahol a kilátóteraszról elénk tárult a GRAND CANYON!!!

“Égnek meredő sziklatornyok és meredek falú szurdokok gigantikus labirintusa. A Grand-kanyon méretei oly hatalmasak, hogy a képződményt még az űrből is látni. 440 kilométer hosszú, közel 30 kilométer széles és 1600 méter mély. A Föld egyik legmélyebb szakadékvölgye, amelynek falai merőlegesen hasítanak bele a Föld kérgébe. A Colorado folyó kevesebb, mint ötmillió év alatt átvágta magát bolygónk kétmilliárd éves történetén, rétegről-rétegre feltárva a geológiai korokat.” (forrás a National Geographic oldaláról) Ennél jobban én sem tudtam volna összefoglalni. Lélegzetelállító a látvány, nehéz szavakba foglalni. Amikor először pillantottam meg, olyan volt, mintha egy nagy poszter lett volna. Néhány percbe telt, hogy felfogjam, ez valóságos. Hasonló érzésem volt, mint Mexikóban a Chichen Itza-nál. A képek és a videók szerintem nem tudják visszaadni azt az élményt, mint amikor ott vagy. Egy szobor vagy egy épület igen, de ez nem. Ez egy olyan hely, amit mindenkinek a saját szemével kell látnia, vegyétek fel a bakancslistátokra.

A shuttle busszal tovább mentünk, leszálltunk a következő megállónál, ahol egy túra útvonal kezdődött, a Bright Angel Trail. Ez a legkönnyebbek egyike volt, nem másztunk le a canyon aljára, csak a peremén mentünk végig egy kb. 2 km-es szakaszon. Útközben mindig megálltunk, fényképeztünk, videóztunk, majd egy fa alá leültünk és nekiláttunk a tízórainak. A Vegasban vett kenyér összezsugorodott eredeti állapotának egyharmadára és felvett egy meghatározhatatlan alakzatot. A lap sajtok (amik szerintem életükben nem láttak sajtot) megolvadtak, a sonka pedig tuti megromlott - bár utóbbiból csak Szilvi és Teo evett. Szilvi volt a konyhásnéni, ő osztogatta az adagokat. :) Ezen a napon is éreztem a bölcsességfogam, nem igazán tudtam harapni sem, az egész állkapcsom fájt, nehéz volt artikulálva beszélni. Zsófi adott gyógyszert a fájdalomra, de sokat sajnos nem használt. Azért köszi Zsófi!!! Végigmentünk az útvonalon, Zsófi és Szilvi többször is kiálltak a sziklák szélére és úgy pózoltak, mintha épp leesnének vagy lelöknék egymást. Én ezt nem tudtam nézni :) Amúgy mindig van olyan turista aki leesik és olyanok is, akik eltévednek, mert nem visznek térképet magukkal a túrákra, illetve kevés folyadékkal indulnak el és kiszáradnak a hőségben. Évente több ilyen halálos eset van, a legfiatalabb egy 4 éves kislány volt 3 éve... Az útvonal végén felültünk újra a buszra, továbbmentünk, és a legközelebbi kilátónál vettünk egy kis ételt, italt, megebédeltünk. Találtunk padokat és asztalokkal, itt lefeküdtünk aludni 2 órára. Már hajnali 1 óta fent voltunk és elfáradtunk :) 7-kor volt a naplemente, a Mohave Point nevezetű részhez mentünk, mert a buszsofőr azt mondta, hogy szerinte itt a legszebb. Csodálatos volt, narancssárga és vörös színbe borult a táj, olyan volt, mintha egy filmet néznénk. Amikor eltűnt a nap, a táj színe újra megváltozott. Ha ide jöttök, akkor a naplementét ne hagyjátok ki! Ez volt a legeslegszebb. 8-ra értünk vissza az autónkhoz, és korom sötétség fogadott minket a parkolóban, foglamunk sem volt, hogy hova parkoltunk. Semmilyen világítás nem volt. Egymást nem láttuk, nemhogy a sötétkék/fekete autót. Nagyszerű...:) A buszsofőr viccelődött erről a buszon, hogy itt nem lesz világítás, de azt hittük, poén. Hát nem. A mobiljaink fénye volt az egyetlen amivel világítani tudtunk. Végül egy negyedórás keringés után meglett. :) Hazafelé Szilvi és Teo vezettek. Hajnali 2-kor leadtuk a vegasi reptéren a kocsit, majd hazamentünk aludni.

Videó a Grand Canyonban tett látogatásunkról:

9. nap

Másnap már nem emlékszem pontosan, hogy hánykor keltünk fel, de talán dél körül lehetett, vagy később. Kiderült, hogy Teo és Szilvi ekkor már ébren voltak és lementek a szálloda medencéjéhez csobbanni egyet. Én még mindig nem voltam a topon, de azért összeszedtem magam. Teo ezen a napon ment haza, mert szerdán már dolgoznia kellett Budapesten és csak így volt repjegye. Először megebédeltünk, aztán irány a hotelunkkal szembeni Caesar Palace. A Caesar Palace-ben 3348 szoba van és egy hatalmas kaszinó, ami szerintem akkora mint egy kisebb magyar város. Az egész design az ókori Rómát mintázza, nagyon szépen megcsinálták az egészet! Külön koncertterme is van, Colosseum névre hallgat, itt szokott fellépni Cher és Celine Dion is. A filmekből is ismerős lehet, itt forgatták az Ocean’s Eleven-t, a Hangover-t, az Iron Man-t, a Dreamgirls-t és a Rocky 3-ból is részeket. Igazából itt az összes hotelbe ki-be lehet járkálni, mert mindegyik földszintjén egy kaszinó van. Nem kell kiöltözni sem, a legtöbben rövidnaci - póló kombinációban ültek a játékgépek előtt. Persze voltak olyanok is, akik koktélruhában flangáltak fényes nappal a főutcán - de ez Amerika, és legfőképpen: ez VEGAS, szóval itt semmi sem ciki :) Feltűnően sok nagymami és nagypapi korú ember játszott a kaszinókban, azon röhögtünk, hogy épp az unokák karácsonyi ajándékra félretett pénzt játszák itt el :) Amúgy mindenféle korosztály volt, Vegas az a hely, ahova bármelyik életkorban érdemes jönni, kivéve ugye 21 év alatt. Itt az utcán is lehet alkoholt fogyasztani, sokan vittek a kezükben nagy színes koktélos poharakat - ekkor elhatároztam, hogy ilyet én is fogok inni, bármi is legyen benne! :) A Ceasar Palace után a híres Bellagio Hotelhez mentünk. Ez a hely is flancos volt, csak olyan boltok mellett mentünk el, ahol egy táska ára többe került mint a komplett 10 napos túránk összesen. :) Az utcán itt is árultak “ice cold water”-t (jéghideg vizet) 1 dollárért, ami nagyon jól jött a forróságban. Teotól hamarosan elköszöntünk, ő kiment a reptérre és nekivágott a Las Vegas-Salt Lake City-New York-Genf-Budapest 2,5 napos repülőútjának. Jól hangzik, ugye? :) Nagyon örültem Teo-nak, hogy sikerült eljönnie velünk és ezer hála amiért hazavitte 1,5 bőröndnyi cuccomat! Miután elbúcsúztunk tőle, visszamentünk a szobánkba, letusoltunk, átöltöztünk, majd visszamentünk a Strip-re. 3 olyan látványosság is van a turistáknak, ami ingyenes és a Strip-ről lehet megnézni. Ebből kettőt láttam ezen az estén, a harmadikat másnap. Az első egy vulkánkitörés volt a Mirage Hotel előtt, aminek a melegét mi is éreztük, majd egy kalózos showt is megnéztünk a Treasure Islands Hotel előtt. Ez utóbbi nekem annyira nem tetszett. Ekkor megint rosszul éreztem magam és úgy éreztem hogy muszáj hazamennem lefeküdni, bármennyire is maradnék a csajokkal. Komolyan, nem emlékszem, hogy utoljára mikor éreztem magam ennyire rosszul. Én sosem vagyok beteg, max 2-3 napos nátha ami Neocitránnal el is múlik. De láz, levertség...soha. Erre még rátett egy lapáttal a fogfájás, ami miatt a fejem is fájt néha. Egyáltalán nem örültem, hogy pont a nyaralás alatt volt ez az egész...de nem tudtam mit tenni. Szóval én hazamentem busszal - ahol nem tudtam jegyet venni, mert nem láttam jegyautomatát de szerencsére nem jött ellenőr. :) Kicsit messzebb rakott le a hotelunktól, ezért láttam esti kivilágításban a Paris-t, a Párizs mintájára épült hotelt az Eiffel torony másolatával és a diadalívvel együtt. Lepihentem, bevettem a gyógyszereimet és elaludtam. Ezalatt Zsófi, Dóri és Szilvi végigsétált a Strip-en egészen a Stratosphere Tower-ig. Ez egy torony, egy hotel, egy kaszinó és egy kisebb vidámpark is egyben. De az érdekessége, hogy a vidámpark a torony tetején, 335 méter magasban van. Itt vannak a világ legmagasabb "ride"-jai. Csak 3 attrakció van, de Dóri és Zsófi mindegyikre felültek. Ki kellett várni a sort, ehhez Szilvinek nem volt kedve és idő közben hazajött. Ja, azt kihagytam, hogy ezen a napon valamikor délután kipróbáltuk a nagy koktélos poharakat és nagyon fincsi jégkásás, alkoholos, gyümölcsös italok közül lehetett választani.

10.nap

Hétfőn reggel Dóri és Zsófi elindultak Hawaii-ra, ezért elbúcsúztunk tőlük korán. Szilvivel 11-kor kicsekkoltunk, kértünk közösen egy olyan nagy limonádés koktélszerűséget és kifeküdtünk a medencepartra. Délután sétálgattuk a Strip-en, megnéztük Vegas legnagyobb hoteljét, a Venetian-t. A 40 emeletes szálloda köré egy mini Velence van felépítve, még gondolázni is lehet egy kis pénzért. Nem tudom...én inkább majd az igazi Velencében akarom ezt kipróbálni, itt olyan mű lett volna. Mindenesetre, ez is nagyon szép volt. Szilvivel megláttunk egy kétszintes épületet egy ufo szerű hatalmas árnyékolóval a tetején - kiderült, hogy egy kis bevásárlóközpont akadt az utunkba. Mivel nincsenek véletlenek, a sors akarta azt, hogy itt lyukadjuk ki, nem kellett magunkat sokáig győzködni, hogy bemenjünk :) Megtaláltuk a Forever 21-t is, ahol bevásároltunk, de csak azért, mert olyan ügyesen gazdálkodtunk a pénzünkkel, hogy még maradt. Visszafelé megnéztük a Paris-t és a Bellagio Hotel fantasztikus szökőkút show-ját. A hotelünkben ettünk egy jó kis olasz vacsit, majd indultunk a reptérre. A taxisunk most is iszonyat jófej volt, vicces sztorikat mesélt a turistákról, plusz kiderült hogy igazából new yorki, csak 5 éve lakik Vegasban. Sokszor van olyan eset, hogy annyira részeg valaki, hogy a 20 dollárost 100-asnak nézi és a 13 dolcsis végösszegből csak 5-öt kér vissza. Vagyis taxisunk nyert 85 dollárt :) Hiába figyelmezteti az adott embert, őt nem érdekli. Kiértünk a reptérre, itt is lehet még játékgépezni, ha maradt egy kis pénzed. Nekünk nem maradt :) Sikeresen becsekkoltunk, megvolt az átvizsgálás, kicsit várakoztunk, majd felültünk az éjjel 11:20-kor induló gépükre, amivel new yorki idő szerint 7:25-re érkeztünk meg a Nagy Almába.

Szilvitől elbúcsúztam, nagyon jó útitárs volt, sokat nevettünk. Köszönjük Lujzikánk, hogy eljöttél és hogy veled ünnepelhettük a 22. szülinapodat!!! Még találkozunk, az is lehet, hogy újra Vegasban - de addigra tuti kihúzatom az összes bölcsességfogamat :)

Videó Las Vegas-ról. (Zene: INXS - Pretty Vegas)

Itt a vége. Nagyon szuper volt a nyaralásunk, de a fogam miatt az utolsó pár napot nem tudtam felhőtlenül élvezni sajnos.

Köszönöm a Csajoknak is, remélem legközelebb is a Csilli Tours-t választjátok! :)

Puszi

Ps: pontosan egy hét múlva megyek haza.... :) :( ... még a héten írok bejegyzést az elmúlt napokról

West Coast Trip - Part 2/3

2010-09-23T06:45:00.012+02:00

4.nap

7-kor keltünk fel Monterey városkájában a bérelt autónkban. :) A helyi Starbucksban kezdtük a napot, ahol átöltöztünk, fogat mostunk, reggeliztünk, neteztünk. Monterey a jazz fesztiváljairól híres csak, különben egy csendes kis óceánparti “aprajafalva”. 9-kor indultunk útnak és egy kicsit aggódtunk a hűvös, ködös idő miatt. Hamar elszállt minden félelmünk, mert Monterey-ből kiérve, mintha elvágták volna a ködfelhőket, szikrázó napsütés és kék ég fogadott minket az 1-es úton.

A legendás Pacific Coast Highway-en vezettünk le dél felé, amiről már nagyon sok szépet hallottam. Ilyen környéken még nem vezettem sosem. Az út kicsit kanyargós volt, bal oldalunkon a hegyek, jobb oldalon a Csendes-óceán és a sziklás partvonal nyújtott fantasztikus látványt. Amikor én ültem a volán mögött, akkor minden rendben volt, de mikor Dóri átvette a kormányt, akkor az anyósülésen kicsit féltem a kanyarokban. Alattunk szakadék volt... és tériszonyos vagyok :) Többször is megálltunk fotózni. Egyik alkalommal megállt mellettünk egy rendőrautó. Egy cuki, nagypapi korú sheriff szállt ki belőle és megkérdezte, hogy minden oké-e. Mondtuk, hogy igen. Erre a válasza: “Nem láttam fényképezőt a kezetekben, azt hittem lerobbantatok!” :) Beszélgettünk vele egy kicsit és csináltunk egy közös képet is. Kölcsönadta a távcsövét és megmutatta hol napoznak a fókák a sziklákon. Mentünk tovább és a rádió helyett hallgattuk az előre összeállított “california cd-nket”. A Megasztár 6-ban sem fogunk indulni, de azért jól szórakoztunk éneklés közben :) Azt hiszem a két nyerő szám, amik az út nagy slágerei voltak és mindig énekeltük őket: “Katy Perry - California girls” és “Rihanna ft. Eminem - I love the way you lie” voltak. Egy kis autózás után megérkeztünk egy olyan partszakaszra, ahol fókák napoztak a homokban. Nem mentünk közel, egy kis sétányról néztük őket. Annyira édesek voltak! Voltak, akik folyamatosan szórták a hátukra a homokot,, két fóka “kergette” egymást, a többiek csak élvezték a sunshine-t. Hát igen, nem olyan volt mint az állatkertben, ahol be vannak zárva szegénykék.

A fókanézés után tovább indultunk és délután 4 körül megérkeztünk Santa Barbarába. Ez is egy kis óceánparti városka pálmafákkal, éttermekkel. Nincs különösebb látnivaló. Igazából itt ebédelni/vacsorázni álltunk meg. Mily meglepő, egy mexikói étteremre esett a választás, még mindig nem unjuk - ti Olvasók már lehet :) Én spenótos sajtos enchiladas-t ettem guacamole-val és egy margaritát ittam hozzá - happy hours volt :) Azt hiszem Zsófi is ugyanezt ette, csak ő limonádét kért, mivel Los Angelesig ő volt a sofőr. Dóri sajtos quesadilla-zott, Szilvi és Teo pedig valamilyen húsos ételt rendeltek. Kisétáltunk a homokos partra, Zsófi és Szilvi lecsekkolták az óceán hőmérsékletét - azt mondták hideg :) Fényképezkedtünk, elénekeltük Szilvinek (becenevén Lujzinak) a Boldog szülinapot című dalt, majd visszamentünk a parkolóba és irány az Angyalok Városa! :)

Este 8-ra értünk Los Angelesbe, út közben próbáltuk fürkészni a Hollywood feliratot, de csak nem láttuk meg. A szállásunk a Hollywood Boulevard-on volt és a Banana Bungalow névre hallgatott. Ez is egy diákszálló, Lysann, a német au pair barátnőm ajánlotta. Ingyen tudtunk parkolni a belső udvarban, becsekkoltunk, elfoglaltuk a szobánkat. 3 db emeletes ágy volt, csak mi öten voltunk. Tartozott hozzá egy konyha és egy fürdő is. Szilvi hiányolta a banánt, mint welcome csomagot, ha már Banana Bungalow a hely neve. Ezen az estén csak a sarki éjjel-nappaliba mentünk le egy kis üdítőért, vízért, majd álomra hajtottuk a fejünket.

Videó a Pacific Coast Highway-en tett utazásunkról:

5.nap

Reggel korán keltünk, elmentünk reggelizni a hostel hátsó kertjébe, ami nagyon hangulatosan volt berendezve. Szilvi bánatára banánt most sem adtak, de volt müzli és pirítós. Vaj, lekvár és mogyorókrém volt a választék még. (mikor mogyorókrémet írok, ne fincsi nutellára gondoljatok, hanem sós földimogyorókrémre...) Én ezen a reggelen cseréltem Dórival, mert nem szeretem ezeket a tejben ázott müzliket, így ő megkapta az enyémet, én pedig az ő pirítósát. (amikor kenyeret írok, ne a finom otthoni kukoricás, ropogós héjú 1kg-os kenyérre gondoljatok, hanem egy előre szeletelt, cukrozott, “olyanpuhahogymindjártszétesik” kenyérre amire még azt is rá merészelik írni hogy teljes kiőrlésű. Vicc.)

Los Angeles (spanyolul azt jelenti: Az angyalok) egy majdnem 4 milliós nagyváros, röviden csak LA-nek hívják. Az ország egyik legnagyobb bevándorlási központja, etnikailag és kulturálisan rendkívül sokszínű.

A napot a belvárosban, vagyis downtown-ban keztük. Először az Olvera Street-en néztünk körül, ami egy kis sétáló utca közép- és dél-amerikai árusokkal. Újra Mexikóban éreztem magam :) Mivel még korán volt, nem volt semmi nyüzsgés. Elindultunk a városháza felé, megnéztük a Los Angeles Police Department-et és a Walt Disney Concert Hall-t. Ez utóbbi tetszett a legjobban, ilyen épületet még sosem láttam. Walt Disney özvegye, Lillian Disney ajándékozta ezt a 240 millió dolcsit érő koncerttermet a városnak. Kedves volt tőle :) 2003-ban adták át ezt az ólommentes acéllal borított, futurisztikus csodát. Olyan mintha összegyűrtek volna egy gigantikus alufólia darabot. Ezzel szemben áll a Dorothy Chandler Pavilion, ahol szintén koncerteket adnak. Visszasétáltunk az autóhoz és belebotlottunk egy híradós forgatásba. A műsorvezető tuti híres volt, de mi nem ismertük :) Nekem downtown nem tetszett, nagyobbra és nyüzsgőbbre számítottam. Ami furcsa és meglepő volt, hogy embert nem lehetett nagyon látni, kihaltnak tűnt az egész.

Következő állomásunk a Hollywood felirat volt. Nem tudtunk felmenni autóval, csak egy bizonyos pontig, innen csináltunk képeket. Ez már Beverly Hills-hez tartozik, a Santa Monica Mountains tetején áll. Nagyon szép házakat láttunk útközben. A 14 méter magas fehér betűk 1923-ban kerültek ide.

Visszamentünk a Hollywood Boulevard-ra, ahol vettünk egy térképet a sztárok címeivel. Ilyen túrára be is lehet fizetni, de nekünk volt autónk és GPS-ünk is, úgyhogy magunk indultunk a hírességek házaihoz. Első megálló Hugh Heffner playboy villája volt, ahol csak a kaput és a kertészt láttuk, illetve visítozás hallatszott a kertből :) Szilvi szerint ezek állatok voltak, mert Heffner nagypapinak állítólag állatkertje is van. Ez már sosem fog kiderülni :) Ezután már pontosan nem tudom mi volt a sorrend, mert sokszor megváltoztattuk, de pl David és Victoria Beckham háza előtt elidőztünk egy kicsit. Nekik is körbe van kerítve az egész ház hatalmas borkokkal és növényekkel, csak a kaput láttuk - de az szép volt :) Kijött a házból egy harmincas szőkésbarna hajú nő, szerintünk golfoktató vagy a babysitter volt :) Ahova be is láttunk egy kicsit, az a jazz énekes Ella Fitzgerald háza volt. Rihanna, Madonna és Elvis régi házát is a sövény takarta :)

Santa Monica-ra mentünk a Beverly Hills-ben elkapott “lesifotók” után és a napsütésből megérkeztünk a ködbe és a szélbe. California furcsa egy kicsit...egyik helyen mintha nyár lenne, a másikon ősz. :) Beültünk gyorsan pizzázni egy helyre, aztán sétálgattunk a 3rd Street Promenade-en, ahol nagyon jó kis üzletek voltak. Lementünk az óceánpartra is, hogy meglessük, tényleg annyian görkoriznak-e, mint a filmekben. Lehet hogy a rossz idő miatt, de görkorisokat nem láttunk, szörfösöket viszont igen. Kint voltak a Baywatch-ból ismert életmentő tornyok azokkal a narancssárga műanyag levegővel teli izékkel, amikkel futnak be a vízbe. (Ennek mi a neve?! :) ) A mólóra is kisétáltunk, megtaláltuk a Route 66, vagyis a híres 66-os út végét. Milyen jó, hogy voltunk már a kezdőpontjánál, ami Chicagoban a Buckingham Fountain-nál van és most itt is. A következő az lesz, hogy végigvezetünk rajta - a kérdés hogy mikor. Egyszer majd biztos, de az elkövetkezendő pár évre már megvannak a nyaralási úticéljaim és ez egyelőre nem szerepel köztük.

Vissza a kocsiba, átvezettünk Venice Beach-re is, hátha ott süt a nap, de nem jártunk szerencsével. Azért itt is kisétáltunk a parthoz, találtunk egy jó kis gördeszka parkot. Nem deszkáztunk, csak néztük a többieket :)

Este 8-kor leadtuk az autónkat, Christ, és könnyes búcsút vettünk Jolitól, a GPS-ünktől. Taxival mentünk haza, most egy afrikai származású sofőr vitt minket vissza a hostel-be. Ezen a napon volt Szilvi 22. születésnapja, aminek alkalmából lementünk bulizni a Banana Bungalow földszintjére. Karaoke est volt ingyen sörrel. Én a sört nem szeretem, úgyhogy a sarki liqour shop-ban beszereztünk egy üveg vodkát és narilevet. Poharaink voltak a konyhában, azokkal együtt lesétáltunk a buliba. Csomóan énekeltek, volt egy, azt hiszem ausztrál csapat, akik fiúkból és lányokból álltak. A fiúk úgy néztek ki mint a Backstreet Boys tagok 10 éve, és a hangjuk is olyan volt. Énekeltek is egy számot tőlük, az “I want it that way”. Emlékeztek?! :) Volt egy fekete lány, aki tök jó számokat énekelt, kicsit India Arie-s hangja volt és egy koreai csaj is, ő inkább csak lassú, szerelmes számokat dalolt. A műsorvezető, aki a diákszálló egyik recepciósa is volt egyben, tudta, hogy Szilvinek ma van a szülinapja, ezért elénekelte a Happy Birthday-t neki. Whohoo! Ezután a csajok kitalálták, hogy ők Eddát akarnak énekelni. Persze a listán nem volt magyar szám, de a “DJ” megoldotta úgy, hogy Youtube-ról kivetített egyet. Én voltam a camerawoman és az egyetlen az egész teremben, aki ismerte a számot és tudta is hogy miről énekelnek a csajok :) Jó volt egy fős rajongótábornak lenni, annyira drukkoltam nekik, hogy a videó elején elbotlottam a színpad előtti hangfalakban - ezt majd úgyis látjátok a videóban, ha a lányok megengedik hogy feltegyem.

Ps: Az röhögjön rajtam először, aki még egyszer sem botlott meg hangfalban egy buliban videózás közben, miközben táncolt és miután alkoholos italt fogyasztott :)

6.nap

Ezen a napon kétfelé váltunk. Szilvi és Teo Santa Monica-ra mentek, Dóri, Zsófi és én a Universal Studios-ba. A hostel-ben lehetett befizetni, kaptunk 8 dolcsis kedvezményt és egy minibusz vitt minket el a helyig. A sofőr elmesélte, hogy azért jobb LA, mint San Francisco, mert ha itt földrengés van, az vízszintes irányban történik, San Francisco-ban pedig fel-le mozog minden :) Oké.

A Universal Studios bejárata előtt egy kisebb “város” van felépítve, itt sétáltunk végig először. Mesebeli zene ment, ami nagyon megadta az egész hangulát, olyan érzésem volt, mint mikor tavaly Disney World-ben jártunk. Megérkeztünk a kapuig, ahol természetesen vörös szőnyeg volt leterítve, és egy forgó gömbön díszelgett a Universal Studios felirat. Úgy izgultam, mint egy kisgyerek :)

A parkban többfajta attrakció van, mi a Studio Tour-ral kezdtük Évi javaslatára. Nem is kellett sokat sorban állni, hamar felszálltunk a kis nyitott oldalú vonatokba/dottókba. Végigvittek minket a forgatási helyszíneken, valódi díszleteket láttunk, közben a buszon levő tv-kben bejátszottak jeleneteket azokból a filmekből, ahol épp körülnéztünk. Hihetetlen, hogy tényleg felépítenek mini városkákat a semmi közepén. Egyszer csak a kisvonatunk megállt egy sötét barlangban, megkérték, hogy vegyük fel a 3D-s szemcsit, amit kaptunk. A barlang ekkora belülről egy dzsungellé változott és King Kong jött velünk szembe, közben jobbra-balra rázkódtunk, spricceltek vizet is közénk. Nagyon jó volt! A másik ilyen beltéri rész az volt, mikor egy katasztrófa filmet imitáltak. Újra megállt a kisvonatunk egy alagútban, ami egy metróállomásnak volt berendezve. Egyszer csak elkezdett rázkódni minden (mi is), leszakadt az utcaszint - nekünk a mennyezet - ahonnan becsúszott egy kamion és majdnem nekünk ütközött, ezután befutott egy metró, ami nem tudott fékezni, majd kettétört. A másik oldalról jövő árvíztől vizesek lettünk. Nagyon jó volt ez is!!! Mikor elindult a vonatunk kifelé, a díszlet elkezdett visszarendeződni :) Voltunk egy Halálos iramban résznél is, ahol volt tűz és víz is, áthaladtunk egy cápás tónál, ahol hirtelen felbukkant a cápa és meg akart enni minket, láttuk a Lila akác közt, vagyis a Wisteria Lane-t. Csak egy szakaszát, a többi le volt zárva...pedig ez a kedvencem. Nem baj, a sorozatot úgyis mindig nézem.

A Studio Tour után egy olyan show-t néztünk meg, ahol speciális effekteket mutatnak be. Önkénteseket kértek (itt az USA-ban nem kell könyörögni, a fél közönség felteszi a kezét) és rajtuk mutatták be a különböző trükköket. A legtöbb a green screen-re épült, vagyis a zöld vásznas trükkökre, volt egy olyan is, hogy elvágták egy nő kezét egy speciális késsel - de nagyon valódinak tűnt :) Hihetetlen, hogy mennyi mindenre képes ma már a technika, többre mint gondolnánk. Ez is nagyon-nagyon tetszett.

Ezután bementünk egy Terminátor-os show-ra, majd a Jurassic Park díszletei között hajókáztunk végig. Néha jöttek dínók, újra jött egy kis vízspriccelés - nekem egy kicsit uncsi volt, lehet hogy azért mert a Jurassic Park sem a kedvencem?! A végén a hajó amiben ültünk beért egy sötét részbe és lezuhant 25 méter magasból egy folyóba...én egy kisebb szívrohamot kaptam, levegőt tuti nem...ez egy 8 emeletes ház magassága....szerintetek?! Örültem, hogy élek. :) Mindenki csurom víz lett, ekkor megállapítottuk a csajokkal, hogy a Universal Studios egy vízipark, mert eddig mindenhol vizesek lettünk, kivéve a spec. effeketeknél. Valaki már rutinos volt és esőkabátban ült fel a hajóra :) Átmentünk a Múmia című filmhez tartozó attrakcióhoz. Én először nem tudtam, hogy ez hullámvasút, annyi volt kiírva, hogy “Mummy”. Mondjuk akkor vált gyanússá, mikor megláttam hogy a táskáinkat be lehet zárni kis szekrényekbe... Itt is egy kisebb szívinfarktust kaptunk :) Sötétben ment végig a hullámvasút, soha nem tudtad, hogy most lefelé, felfelé vagy épp visszafelé fogsz-e menni. Közben végig félelmetes zene ment, volt hogy a skarabeusz bogarak jöttek, ekkor levegőt fújtak a lábunkhoz - Zsófira gondoltam pont, hogy él-e még, de nem láttam őt a sötétben, pedig kettővel mellettem ült. Egyszer megálltunk, akkor egy nagy vásznon Imhotep, a múmia szelleme jelent meg és kiabált valamit egyiptomi nyelven, gonosz hangon. Innentől kedve mentünk menetiránnyal hátra. Rövid volt, de intenzív. Vicces volt visszanézni a fotót, amit csinált rólunk a kamera :) Állítólag ez a hullámvasút szembesít 6 féle félelmünkkel - félelem a: sötétségtől, haláltól, gyorsaságtól, magasságtól, bogaraktól és a gonosz szellemektől. Túléltük :)

Ezután Zsófi és Dóri felültek egy Simpson-os hullámvasútra, én pedig benéztem a House of Horrors-ba, mert horror film rajongóként ezt nem hagyhattam ki. Már a bejáratnál az 1931-ben Lugosi Béla által játszott Drakula képe fogadott. Most is beigazolódott, hogy a magyarok mindenhol ott vannak, még Hollywoodban is :) Ebben az épületben az volt a lényeg, hogy haladtunk sötét keskeny folyosókon, hidakon, sejtelmes zenét hallgatva, majd néha kiugrottak “halott” emberek, szörnyek a semmiből. Előttem egy latino apuka ment 3 tinilányával, akik végig sikongattak és ha előugrott valaki a sarokból, akkor el is futottak. :) Végig egymást szorongatták, én meg végig röhögtem :) Már csak ezért érdemes volt bejönni. Vízspriccelés itt is volt, mire pont megszáradtam, újra vizes lettem.

Ezután elmentünk a Shrek 4D-re, ami nekem egy kicsit csalódás volt. Megnéztünk egy 3D-s filmet, ami alatt a székünk néha rázkódott és megint kaptunk egy kis vizet az arunkba az előttünk levő ülés támlájáról.

Az utolsó hely ahova mentünk a Water World volt. Ez egy hatalmas medence díszlettel, körülötte félkörben a lépcsőzetes nézőtér terül el. 5-kor kezdődött a show és amíg gyülekezett a nép, addig a műsorban szereplő katonának/harcosnak öltözött szépfiúk locsolták a közönséget vízzel. Nem ültünk az első sorba :) Ezután elkezdődött az előadás, ami egy kis 20 perces mini kaland/akciófilm volt mindenféle veszélyes dologgal megspékelve, mint például, robbanás, magasból leugrás, repülőgép becsapódás :) Nekem nagyon tetszett!

Csináltam egy videót azokról az attrakciókról, amiknél tudtunk kamerázni...

Ezután vett fel minket a kisbuszunk és visszamentünk a szállásra. Szilvi és Teo még sehol sem voltak, gondoltuk jól elvannak Santa Monica-n a vízimentőkkel, ezért mi inkább lefeküdtünk aludni. Nem is tudom hánykor keltünk fel, csak arra emlékszem, hogy én akkor már nem éreztem jól magam, fájt mindkét bölcsességfogam helye, a torkom, fújtam az orrom és valamelyik attrakción meghúzódhatott a nyakam, mert nem tudtam jobbra fordítani és lázasnak éreztem magam. Így indultunk neki a Walk of Fame-nek.

A Walk of Fame a Hollywood Boulevard-on van, a hírességek sétánya, ahol szinte már majdnem mindenki kapott egy csillagot...több mint 2000 ilyen fekete gránitkövön tudunk végigsétálni. Az elsőt 1960-ban tették le Joanne Woodward amerikai színésznő tiszteletére. (ő egyébként Paul Newman özvegye) Tele van ajándékboltokkal, én nem találtam egy szép mágnest sem, ezért inkább nem vettem. Megérkeztünk a Kodak Theater-hez, ami 2002. óta otthona az Oscar-díj átadásnak. A hatalmas előadó termen kívül egy csomó drága üzlet van az épületben. Én itt elég rosszul éreztem magam a torkom és a fogam miatt, ezért elsőnek értem vissza a hostel-be. Összepakoltam a bőröndbe a cuccaimat, mert másnap reggel már indultunk a Bűnök városába, Las Vegasba. :)

Videó Los Angeles-ről. Zene: "Lenny Kravitz - California" című száma és a "Beverly Hills 90210" című kedvenc tinisorozatom betétdala :)

A nyaralás befejező része a jövő hét elején következik...

West Coast Trip - Part 1/3

2010-09-17T15:54:00.016+02:00

Kedves Olvasóim :)

Köszönöm a türelmeteket, végre befejeztem a videókat és fel tudtam tenni az első bejegyzést. Indul a maratoni, 3 részből álló beszámoló a nyaralásunkról West Coast trip címmel. Juhúúú! :)

Szereplők:

Dóri

Zsófi

Teo (ex aupair, akit anno a blogján keresztül ismertem meg, most Bp-en dolgozik)

Szilvi (Zsófi gimis barátnője, Skóciában él)

Csilli

Az első részben a San Francisco-ban töltött napokról és a Big Basin Redwoods State Parkban tett látogatásunkról olvashattok. Jó szórakozást kívánok :)

1. nap

Augusztus 28-án, szombaton hajnali 2:30-kor ébresztett az óra. Ezt a napot vártam már hónapok óta! Teoval és Dórival - ők nálam aludtak - elkezdtünk készülődni, a bőröndök azért nagyjából már be voltak pakolva. 3:15-re hívtam a taxit, Zsófi 3-kor közölte a telefonban, hogy még sehogy sem áll, hatalmas kupi van a szobájában. Szuper :) Végül a taxi is késett, de 4-re már ott voltunk a JFK-n. Becsekkoltunk, minden rendben volt a bőröndökkel, Teonak viszont nem tudtak elénk vagy mögénk helyet adni a gépen. A detektoros kapunál Dórit félreálltották és berakták egy nagy üvegdobozba, hogy meggyőződjenek róla, a pulcsija alatt nincs semmilyen veszélyes tárgy. Tipi-tapi, végül minden oké volt. Komolyan, mi nem tudunk úgy végigmenni egy ilyen vizsgálaton, hogy valaki ne legyen gyanús. :) (Chicagoban a kézipoggyászom miatt késtük le a gépet, amiben végül semmit nem találtak.) Megkerestük a kaput, leültünk a fotelokra és rövid várakozás után felszálltunk a United Airlines-os gépünkre. Pontosan indultunk, 6 óra 10 perckor emelkedtünk New York fölé, de a felhők miatt nem láttunk semmit a városból. A napfelkelte azért szép volt. Gyorsan kibontottuk a nejlonzacsiba csomagolt takarókat, mert a légkondi szokás szerint maximumon ment és ezt csak az amcsik élvezték. Voltak akik végig rövidnaciban és pólóban ültek - róluk lehet tudni, hogy 100% amerikaiak. :) Az én takaróm cigiszagú volt...de aztán találtam egy másikat. Nyakam mögé raktam a nyakpárnát és elszundítottam. Néha megébredtem, akkor kértem vizet vagy narancslevet a légikísérőktől, de a várt reggeli csak nem jött. Pedig direkt bejelöltem Zsófinak, Dórinak és magamnak a vegetáriánus menüt!!! :) Kiderült, hogy nem azért nem jött, mert átaludtuk, hanem mert nem is szolgáltak fel semmilyen ételt. Így jártunk, éhesek maradtunk. Egyszer egy kicsit zötykölődött a gép, akkor bemondta a pilóta, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert egy kis légörvénybe kerültünk a The Rockies felett. A The Rockies felett??? Gyorsan kinéztem az ablakon és a földrajz órákon sokat emlegetett Sziklás hegységet pillantottam meg. Nagyon nagy élmény volt nekem, de lehet hogy csak azért mert nagy “földrajz-fan” vagyok :) A csajokkal felfedeztünk néhány gyanús gabonakört is. Vajon földönkívüliek is jártak itt?! :)

Helyi idő szerint 9 órakor landoltunk, vissza kellett állítani az óránkat 3 órával. Végre megérkeztünk San Francisco-ba, becenevén Frisco-ba! Ez az USA 11. legnagyobb városa, Kaliforniában a 4. Keletről és északról a San Francisco Öböl, nyugatról a Csendes-óceán határolja. A Szent-András törésvonal érinti ezt a várost is, ezért gyakoriak a földrengések. 1906-ban volt egy hatalmas földmozgás, ami majdnem az egész várost elpusztította, de sikerült teljesen újjáépíteni. A város ismert meredek dombjairól, a viktoriánus kori és a modern építészet eklektikus keveredéséről és a ködről, mely akár egy hónapig is folyamatosan tarthat. A melegek és hippik nagy találkozóhelye, illetve itt található a legnagyobb Chinatown az Államokban.

A vártnál melegebb volt a reptéren, gondoltam rossz időjárásjelentést olvastam, mikor 17-18 fokot írtak maximumnak. Fogtunk egy taxit ahova bepréselődtünk, ugyanis kevesebb hely volt mint ahányan mi voltunk, de így is élveztük az utat a városba. Kiszálltunk a diákszállónk előtt és megpróbáltunk becsekkolni 10 órakor, de nem jártunk sikerrel. Vissza kellett mennünk délután 2-re, addig a csomagjainkat be tudtunk zárni a hostel melletti locker room-ba teljesen ingyen. Már mindenki a rosszullét határán volt reggeli híján, úgyhogy gyorsan elkezdük vadászni a kajálós helyeket. Ezen a környéken nincs olcsó étkezde, ezért egy hajléktalan tanácsára bementünk az egyik sarki diner-be. San Francisco-ban meglepően sok a homeless. Elég interaktívak - nemcsak ülnek a földön és várják hogy bedobd a pénzt a kalapba, hanem kapsz cserébe szolgáltatást is. Útbaigazítanak, énekelnek, táncolnak, szavalnak, ami felér egy stand-up comedy-vel :) Nekem nem volt bajom velük. Ha igaz az infó, akkor a várostól kapnak havi 500 dolcsit. Hm. Tehát egy tipikus amcsi diner volt a hely ahova beültünk, olyan amiket a filmekben is láttok. Az étlapról hamar rendeltünk, a felszolgáló csaj helyi akcentusát nehezen értettük. :) Dórinak másféle palacsintát hozott ki, mint amit rendelt, de miután ő is megkapta a giga-mega-super-extra size adagját, mint mindenki más, elkezdtünk “falatozni”. Mindent megettünk ami a tányéron volt, protokoll ide vagy oda. (Dóri mondta még régebben, hogy illik hagyni a tányéron egy kis ételt.)

Tele hassal inkább lefeküdtük volna pár órára aludni, de ehelyett a Union Square-re sétáltunk el. Ekkor már éreztük, hogy a 17-18 fok, amit az előrejelzésben ígértek, sajnos igaz. Az utcák itt még nem voltak olyan dimbes-dombosak, de szelesek annál inkább. A Union Square a város egyik központja, egy nagy tér üzletekkel, hotelekkel, színházakkal és nagy pálmafákkal körülvéve. A tér közepén egy 30 méteres oszlop magasodik, amit Admiral Dewey-ről neveztek el, aki megnyert egy csatát az amcsiknak pár száz évvel ezelőtt. A tér négy sarkán egy-egy színes szív van, természetesen mindegyiknél lefényképezkedtünk :) Bementünk szuvenir boltokba, vettem Teo-val egy utcai árustól nyakláncot 25 dolcsiért, amin nagy színes kövek vannak. Az ázsiai származású eladó néni azt mondta, hogy ezek valamelyik fának a magjai/termései... Mindenesetre tuti nem ér ennyit, de nekünk nagyon tetszik!!! Nyakedzésnek kiváló, mert elég nehéz :)

2-re visszaballagtunk a hostel-be, becsekkoltunk, elfoglaltuk a szobát. Ugyanúgy nézett ki mint a neten, ami nagy szó egy diákszálló esetében. Két négyemeletes ágy volt a szobában, itt aludt Dóri, Teo, Szilvi és én, Zsófi pedig a mellettünk levő szobában. Tényleg csak aludni járt oda, a bőröndjét és a cuccait is nálunk tartotta. Volt külön fürdőnk, két ablakunk, kaptunk ágyneműt, törölközőket, mi kell még?! :) Kicsit berendezkedtünk, lepihentünk, és elindultunk a következő látnivalóhoz .

Csak a Golden Gate Park volt erre a napra betervezve, hogy ne legyen nagy rohanás. Hamar megtaláltuk a buszmegállót, de futnunk kellett a buszhoz, hogy elérjük :) Megvettük a jegyeket a sofőrtől, és fél óra múlva megérkeztünk a parkhoz. Próbáltuk lesni útközben, hátha meglátjuk a Golden Gate híd tetejét és sikerült! :) Azt kell tudni a Golden Gate Park-ról, hogy nagyobb mint a Central Park. Anno a san franciscoiak irigyek voltak, hogy milyen nagy parjuk van a new yorkiaknak, ezért csináltak egy nagyobbat. Jól sikerült, tényleg nagyon szép, de más. Ez nem a központban van és a hatalmas terület miatt jobban eloszlanak az emberek és az érdekes helyek is. És itt vannak pálmafák, ami egy plusz pont. Nekem azért a Central Park még mindig a favorit.

Először a Conservatory of Flowers épülete meletti virágokat néztük meg, hatalmasak voltak, mindenféle színben pompáztak. Ilyen nagy virágokat a Brooklyn Botanic Gardenben sem láttam. Ezután a park közepe felé kezdtünk sétálni, elmentünk egy múzeum és a Japanese Tea Garden (japán teakert) mellett. Utóbbi hamarosan zárt, ezért nem mentünk, be, illetve a többiek nem is akartak volna, csak én. Rossz irányba mentünk, és a park északi oldala helyett a délin lyukadtunk ki, de a parkban futó emberek nagyon segítőkészek voltak, úgyhogy egy kis gyalogtúra után megérkeztünk a buszmegállóhoz.

Elbuszoztunk az Alamo Square-hez. Ez egy nagy dimbes-dombos park, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra, illetve itt található a “Painted Ladies” névre keresztelt viktoriánus stílusú színes házsor. Ez is egy jelképe San Francisco-nak. Ha még emlékeztek a régi Bír-lak (Full House) című sorozatra, akkor ez a kép bevillanhat, mert az intro végén ebben a parkban piknikeznek. És amúgy is az egész sorozat itt játszódik. (aki nosztalgiázni akar: http://www.youtube.com/watch?v=kTszdmPsKTk&feature=related) Megcsináltuk az első ugrándozós képeket, majd Teo és Szilvi beszabadultak a játszótérre és csúszdáztak egy kicsit.

Kitaláltuk, hogy visszafelé nem buszozunk, hanem sétálunk. A City Hall-hoz, vagyis városházához érkeztünk, ahol rengeteg képet csináltunk - magunkról :) Ez egy szebb városháza, mint a new yorki és nagyobb is. Már nagyon fáztunk és éhesek voltuk, beültünk egy lepattant büfébe, ahol olcsó, de finom, meleg bagel-t adtak :) A busz nem jött, ezért inkább hazasétáltunk. Mindenki fáradt volt, bedőltünk az ágyba.

2.nap

Reggel a hostel konyháján kezdtük a napot, ahol bagel-ek, kenyerek közül lehetett választani és megkenni vajjal, sajtkrémmel, lekvárral vagy mogyoróvajjal, illetve ezek bármilyen kombinációjával. Teotól láttam először a cream cheese + jelly találkozását egy bagel-en...én inkább maradtam a krémsajtnál, a la natur. :) Tök jól fel volt szerelve a konyha, mindenki maga után mosogatott el az ingyen reggeliért cserében. Ja, ki ne felejtsem, volt kávé és tea is, de én ezekből nem ittam, csak a narancsléből.

Csilli Tours mai első programja a Golden Gate Bridge volt. Ez jut eszébe talán majdnem mindenkinek San Francisco hallatán. Az a nagy piros (igazi színe: nemzetközi narancssárga) híd. Busszal mentünk el az öböl partjáig, ahol egy nagyon hangulatos mediterrán jellegű kerületben találtuk magunkat. Innen 5 perc sétára volt a Palace of Fine Arts, ami a mai napig nem tudom hogy mi pontosan, csak azt, hogy sok esküvői fotózás van itt - mi egyet sem láttunk - és a Szilka c. film végén itt találkozik Sean Connery a lányával.

Kigyalogoltunk egészen az öbölpartig, ahol végre teljes egészében megpillantottuk a hidat. Dóri extázisba esett, neki ez a kedvence az egész földkeregségen. Valahogy úgy érezhette magát, mint amikor először láttam meg a Brooklyn Brigde-t. A homokos-sziklás és szeles parton sétálva egyre közelebb kerültünk a hídhoz és mindig megálltunk pár képre. A félig napos-félig felhős időjárás szuper lett volna, viszont a hídra lassan egy ködfelhő szállt. Emiatt csak ködös képek születtek. Idő közben megtudtuk, hogy a város beceneve “The Fog City”, de a folyamatos szél miatt simán átvehetné a “Windy City”-t is Chicago-tól. A chicagoi szellőcske semmi sem volt ehhez képest. Délután 1 körül értünk fel végre a hídra.

A Golden Gate Bridge-ről azt kell tudni, hogy az USA második leghosszabb függőhídja (a new yorki Verrazano híd az első), 1937-ben adták át és akkor a világ leghosszabb függőhídjának számított 2737 méterével. A színe eltért az akkoriban népszerű ezüst és szürke hidak színétől, azért hogy ködös időben is jobban látható legyen. Az öngyilkosok szívesen járnak ide, eddig kb. 1200-an vetették a mélybe magukat a hídról. Nem sétáltuk át az egészet, csak az első pillérig mentünk be. Egyrészt időnk sem volt, megfagytunk és köd borította az egészet.

Busszal mentünk tovább a Ghirardelli Square-re, ami a híres neves amerikai csokimárkáról kapta a nevét. Ez egy nagyon hangulatos kis tér, pár üzlettel, egy szökőkúttal, éttermekkel és egy Ghirardelli csokibolttal. Mivel ingyen osztogattak karamelles étcsokit minden betérőnek, ezért kétszer is átmentünk az üzleten :) Nyami! Itt a környéken már vásárolgattunk szuvenireket, én képeslapokat és hűtőmágnest.

Kitaláltuk, hogy a következő helyszínre Cable Car-ral megyünk. Mi is ez a Cable Car? Nem tudom, hogy ennek van-e hivatalos magyar fordítása, nem találtam meg, de villamoshoz hasonlítanám őket csak 100 évvel ezelőtti kiadásban, szó szerint lefordítva: kábel kocsi. Ebben a városban vannak egyedül olyan cable car-ok a világon, amiket a mai napig manuálisan működtetnek. Ez azt jelenti, hogy amikor egy cable car elér a végállomásra, akkor két ember átfordítja az egészet a másik irányba. Vicces :) A videóban is láthatjátok majd. Szerintem a helyiek ezt nem nagyon használják, mint tömegközlekedési eszköz, inkább a turisták szórakoztatására van.

Megláttuk a sort és elment a kedvünk az egésztől, ezért elkezdtünk felfelé sétálni az egyik dombos utcán. A képeken és a filmeken nem tűnik meredeknek annyira, de már nagyon fájt a vádlink mire felértünk a 3. utcához. :) Ahogy Évi is írta, lehet hogy azért vannak itt ezek a dombos utcák, hogy kimelegedj mire felérsz és akkor már nem érzed a hideg szelet ami mindig fúj. A látvány kárpótolt minket, megjöttünk a Lombard Street-hez, ami a világ legkacskaringósabb utcája. Az egész nagyon szép zöld, virágos és nagyon lassan lehet csak végigvezetni rajta. Legyalogoltunk az aljához és próbáltunk jó képeket csinálni, de a nap pont velünk szemben sütött. Cuki utca, kicsit mesebeli.

Következő állomásunk a Fisherman’s Wharf volt, ami egy éttermekkel és üzletekkel teli rész a 39-es kikötő mellett, egykor a vásárok fő helyszíne volt. Arról nevezetes még, hogy itt sütkéreznek az oroszlánfókák. Nagyon édesek voltak.

Visszafelé úgy döntöttünk, hogy kivárjuk a sort a cable car egyik végállomásánál, mert nem hagyhatjuk el San Francisco-t enélkül az élmény nélkül. Dóri, Zsófi és Szilvi az egyik szélén kapaszkodtak, én Teoval hátul voltam. Út közben láttuk a belváros magas házait naplementés színekben. A kedvencem a Transamerica Pyramid volt egyedi formája miatt.

Mielőtt visszaértünk a szállásra, bementünk egy szuvenir boltba, ahol előző nap nagyon jó pólókat és pulcsikat láttunk, így mindenki gazdagabb lett 1-1 san franciscos felsővel.

A szálláson kicsit pihiztünk, Dóri elment még cable car-ozni egyet, Zsófival, Szilvivel és Teoval pedig beültünk egy bárba tőlünk egy saroknyira. Egy hatvanas tip-top nagyi volt a felszolgálónk, aki már aznap párszor a pohár fenekére nézhetett, mert össze-vissza keverte, hogy ki mit kért és az egyenes vonalban járás sem volt az erőssége :) Mindegyikünk megivott egy koktélt és éjfél körül haza is értünk. Bepakoltam a bőröndöt másnapra.

Videó az első 2 napról:

3. nap

Reggel újra a konyhán kezdtünk, csakúgy mint tegnap, ma is csempésztünk ki előre gyártott bagel-eket :) Igazából senkit sem érdekelt, úgyhogy még dugiban sem kellett csinálni. Kicsekkoltunk, beraktuk a cuccokat a megőrző helyre, majd felpattantunk egy, az általunk csak űrhajónak becézett, street car-ra. “Trolibuszszerűség”. Leszálltunk a Pier 33-nál, ahonnan az Alcatraz szigetére hajóztunk át. Már kitaláltam, hogy lesz egy kis Prison Break (Szökés c. sorozat) rész a videóban, ezért elkezdük Teoval keresni a sorozatból ismert karakterek hasonmásait a tömegben és csináltam pár lesifotót. :) 9:10-kor indult a hajó a szigetre. Az Alcatrazról rengeteget tudnék írni, de nem tudok, ezért gyorsan összefoglalom a legérdekesebb dolgokat. Az Alcatraz (becenevén „a Szikla”) egy kis sziget a San Francisco öböl közepén. Először világítótorony, majd katonai erődítmény, később börtön volt, ma múzeum és 1986. óta nemzeti emlékhely. A nevét a környéken honos pelikánokról kapta. A nagyközönség számára leginkább az 1934. és 1963. közt a szigeten működött maximális biztonságú börtönről nevezetes, aminek falai közt töltötte büntetését két világháború közti időszak nagy gengsztereinek „színe-java”, mint Al Capone vagy George R. Kelly. Összesen 36-an próbáltak megszökni az évek alatt, de csak 5 olyan ember volt, aki kijutott a szigetről és ők is valószínűleg megfulladtak az öböl jéghideg vízében.

Kikötött a hajónk, kaptunk egy kis üdvözlést, majd megnéztünk egy 15 perces videót a börtön történetéről. Tényleg nagyon érdekes, erre egy külön bejegyzést kellene szánni. Ezután bementünk az egykori börtön épületébe és megkaptuk a kis walkman-t, ez az audio tour benne volt a jegy árában. Elindultunk a cellák között, hallgatva régi rabok és itt dolgozó őrők sztorijait. Volt néhány cella ahova be lehetett menni fotózni. Kint megnéztük a világítótornyot és sétálgattunk a szigeten. Gyönyörű kilátás nyílt a városra és a Golden Gate hídra is. Nekem nagyon tetszett az Alcatraz túra, ezért külön videót csináltam erről. A film alatt a Szikla c. film zenéjét hallhatjátok.

Teoval nagy Prison Break fanok vagyunk, ezért készítettem egy szökéses videót is. :)

Fél 1 körül hajóztunk vissza, majd a Union Square környékére mentünk. Itt különvált a kis csapatunk, mert mindenkinek más dolga akadt és mindenki más ebédre vágyott. Én Dorothyval kiültem a parkba és relaxáltunk. 2-kor találkoztunk a szálláson, ahonnan a reptérre mentünk. A taxisunk egy nagyon kedves indiai származású ember volt, aki az autókölcsönzőnél dobott ki minket. Kisebb nehézségek árán felvettük a már előre lefoglalt autónkat, egy 7 személyes Chrysler minivan-t és béreltünk egy GPS-t. Mindkettő rögtön nevet is kapott, a kocsi Chris lett, a GPS pedig Joli. Jolit nagyon szerettük, magyarul beszélt végig. Az elején túl hangos volt és sokszor kellett újraterveznie az útvonalat, volt hogy inkább elküldtük aludni :) Teo vezetett, mert az ő nevére vettük fel az autót és már az elején nem akartunk cserélgetni, erre csak másnap került sor.

Jolinak megmondtuk, hogy vigyen el minket a Big Basin Redwoods State Park-ba. 1,5 óra alatt értünk oda, nagyon szép helyeken mentünk az autópályán, majd beértünk az erdős területre, ahol egy sávos, kacskaringós, ködös úton találtuk magunkat. A sok kanyar miatt páran rosszul lettünk, megváltás volt mikor Joli kirta, hogy 1 perc és ott vagyunk. Tényleg csak 1 perc volt, leparkoltunk, kifizettem a 10 dolcsi parkolási díjat (milyen jó hogy mindig 5 felé osztoztunk), szereztem 25 centért egy térképet és megkérdeztem, hogy számíthatunk-e állatokra...just in case... Azt mondta a parkőrnek öltözött csaj, hogy most nem. Szuper. Elindultunk a kiépített turistaúton, ami szebbnél szebb helyekre vezetett minket. A Redwood fák örökzöldek és nagyon sokáig élnek, akár 2-3ezer évig is. Ezen típusú fák közül kerülnek ki a világ legmagasabb és legszélesebb fái - ezeket lestük meg az erdőben. Észak-Amerika nyugati partvidékén honosak, több nemzeti park is van, ahol megtalálhatóak. Mi ezt választottuk, mert pont útbaesett San Francisco után és a kicsit nehézkes megközelítése miatt kevesebb a turista is, egyáltalán nem volt tömeg, talán egy családot láttunk sétálgatni csak.. A két fő “látványosság” a 2520 éves és 97 méter magas “Mother of the Forest” és az ennél egy kicsit fiatalabb és alacsonyabb “Father of the Forest”. Egyik sem fért bele teljesen a képbe, hatalmasak voltak. Gondoljatok bele...egy tízemeletes ház kb. 30 méter magas és ez háromszor annyi volt. Hihetetlen! Találtunk egy szabadtéri színpadot, fából épített nézőtéri székekkel, kis patakot, kidőlt fákat, szívtunk egy kis friss erdei levegőt. Teo és Szilvi volt a legaktívabb, össze-vissza futkorásztak :)

7-kor tovább indultunk és Joli segítségével 9-re már a Csendes-óceán partján levő kisváros, Monterey utcáin találtuk magunkat. Egy kicsit kiszálltunk sétálni, aztán kerestünk egy csendes utcát, ahol leparkoltunk, törölközővel letakartuk az első ablakokat, majd álomra hajtottuk a fejünket. Igen, a kocsiban :) Erre a napra nem foglaltam szállást, és meglepően jól aludt mindegyikünk, bár reggel mikor felkeltünk kellett egy kis szellőztetés :)

Folytatás következik...(2-3 napon belül)

Coming soon...

2010-09-08T16:35:00.000+02:00

Sziasztok!

Kedd reggel hazaérkeztem Las Vegasból! Szuper volt a nyaralás és hamarosan olvashatjátok a beszámolót is. Részekre fogom bontani, mert egy bejegyzésben rengeteg lenne a szöveg, a képek és a videó. Jövő héten első körben jön San Francisco, aztán meglátom, hogy mennyire tudok haladni vele. Addig is egy kis előzetes a helyekről, ahol jártunk, egy-egy képpel.

San Francisco

Big Basin Redwoods State Park

Santa Barbara

Los Angeles

Grand Canyon

Las Vegas

A többi képet is be kell szereznem még a többiektől... Zsófi és Dóri már Hawaii-on vannak, élvezik a napfényt és a hullámzó óceánt kezükben a jéghideg ananászos koktéllal :)

A heti történések röviden

Ma kezdődött az iskola a gyerekeknek, de holnap és holnapután máris 2 napos szünet van a zsidó újév miatt = egész nap dolgozni fogok.

Siobhan ma reggel indult Dél-Afrikába, 2 hétre megy látogatóba.

Hétvégén az a tervem, hogy bőröndöket veszek a hazaútra. Megkaptam az elektronikus repjegyeket, október 6-án este 10-kor indul a gépem New Yorkból, Amszterdamban szállok át, majd csütörtök délután érkezem Budapestre. Mindkettő a KLM légitársasággal. Még ki kell nyomoznom, hogy pontosan hány bőröndöt vihetek és mennyiért. Lehet hogy háromra lesz szükség.

Kommentekre válaszolok

Páran kérdeztetek az előző bejegyzés végén, most ezekre válaszolok:

Évi: A Macbook-om nagyon szuper, egyelőre a Mackenzie névre hallgat :) Majd csinálok róla képet.

Balázs: olcsó szállás New Yorkban - Lysann (német au pair) barátnője egy brooklyni diákszállóban lakott pár napig és azt mondta, hogy nagyon jó volt. Nem tudom az árakat, csekkold le: http://www.loftstel.com/gr/map.php

Fruzsi: a Tea Lounge-ban én még nem láttam egeret, de Zsófi már igen. Azt hiszem írt is erről a blogjában. De ő fél tőlük és emiatt mindig felbukkannak ott, ahol ő van :)

Szép hetet Mindenkinek, itt még mindig nyár van! Whohoo!

Puszi, Csilli

Insomnia

2010-08-27T15:01:00.004+02:00

Sziasztok!
Régi nagy kedvenc Faithless-től az Insomnia. Most annyira nem szeretem... Az álmatlanság - insomnia - már 2-3 hete tart. Nem tudok elaludni hajnali 2-3 óra előtt, nappal pedig 3-4 órát alszom. Lehet hogy már most átálltam a californiai időre? :) Felborult az egész alvásrendszerem... Megnéztem, mitől lehet ez:
- rendszertelen életritmus: semmi nem változott, tehát ez nem igaz.
- élénkítő szerek (kávé,tea) túlzott fogyasztása: nem járok többet Starbucksba és Tea Lounge-ba sem, és nálam a koffein amúgy sem hat - sajnos
- a nem megfelelő táplálkozás: ugyanazt veszi Buzogány Tóni minden héten, ezért ez sem nyer
- a mozgáshiányos életmód: majdnem mindennap zumbázom, össze-vissza ugrándozom a laptopom előtt :)
- a stressz: nem lehet, mert 9 napig nem dolgoztam egy órát sem :)

Remélem elmúlik hamarosan és visszarázódok a rendes kerékvágásba. Ami megnyugtató, hogy Zsófi, Dóri és Siobhan is ugyanígy nem tudott aludni az elmúlt hetekben. :) Az egyik bölcsességfogam is növögetett, amiért a fejem is fájt 2 napig. Az otthonról hozott Algopyrin segített hamar (nekem minenre jó). Buzogány Tóni egyből okoskodott és mondta, hogy el kellene mennem fogorvoshoz megnézetni, mert lehet, hogy valami nagy baj van. De aztán felvilágosítottam róla, hogy nekem mind a négy bölcsesség fogam már kb. 14 éves korom óta nő és negyedévente érzem a helyüket, nem kell aggódni. Plusz már csak heteim vannak hátra itt, nem fogok vagyonokat fizetni a fogorvosért, amikor otthon Évi ingyen is megvizsgál az eper illatú gumikesztyűjével :) Már alig várom!

2 héttel ezelőtt semmit nem dolgoztam, mert mindhárom gyerek ottalvós táborban volt. Au pair-ek álma! :) A California túrát szerveztem ezerrel, imádom csinálni! Kitaláltam, hogy lemegyek majd párszor az óceánpartra napozni, de egész héten felhős-párás idő volt, úgyhogy ez elmaradt. Fotózni sem fotóztam, mert az ilyen időben semmi kedvem nem volt, én kék eget akartam!!! :) Viszont nagyjából összedobtam az "updated" önéletrajzomat, amivel majd otthon bombázni fogom a különböző cégeket.
Az elmúlt két hét alatt kaptam egy képeslapot a Balcsiról - köszi Eszti, nagyon tetszett a kör alakú lap! És Szabina is küldött egy csomagot, amiben volt magyar JOY magazin, 2 pirosarany és egy hosszú levél. Nagyon örültem ennek is! Köszi Csajok! :) Úgy látom (a JOY-t lapozgatva) otthon is megy ez a "nagymama otthonkájáról lopott kisvirágos minta" a ruhákon. Először nem tetszett, most már igen...de csak egy bizonyos mértékig :)

Múlt hét szombatra kitaláltam, hogy elmegyek a Central Parkba Siobhannal és átsétálom az egészet miközben fotókat készítek. Ebből az lett, hogy fél órát ültünk a parkban egy padon, majd elmentünk az Apple Store-ba és az H&M-be. Én csak egy hajpántot és egy kitűzőt vettem. Mentségemre legyen, hogy azért sem maradtunk sokat a parkban, mert délre értünk oda és 4:30-kor már Évivel és a családjával volt találkozóm az Ulysses bárban. 3:30-kor indultam el a Times Square-ről az iced caramel macchiatommal (jeges kávés tejszínes karamell csoda - by Starbucks) és 1 óra alatt értem oda, ahova rossz esetben is fél óra az út. Valamiért nem járt 2 metróvonal sem, de ezt kivételesen elfelejtették kiírni az MTA-sek (MTA = new yorki BKV). 4:30-kor leszálltam végre, miután összepaszírozódtam a tömegben és megfagytam a légkondi alatt. Siettem, előttem egy fiú is sietett és valamiért megbotlott, de én kisebb szívrohamot kaptam mert csak azt láttam a szemem sarkából hogy valaki zuhan a föld felé :) A szívemhez kaptam és hangosan kijött a számon: "Oh, god!" Ő csak hátranézett és nevetett. Persze semmi baja nem volt. :) Siettem tovább a Wall Street felé, ezen a környéken van a bár. Megérkeztem, előttem 1 perccel Évi is a családjával, Zsófi már ott volt korábban. Leültünk egy asztalhoz minannyian. Évi California túra beszámolót tartott, minden fontos infót elmondott, hasznos tippeket is adott. Beszélgettünk egy kicsit Dórival is, a nővérével, akit csak a blogról ismertünk eddig. Jó volt 3D-ben találkozni! :) És jó volt az egész családját együtt látni, nagyon aranyosak voltak! Köszönjük Évi szüleinek a meghívását még egyszer! 1 órával később megjött Ilyes is, aki a francia au pair fiú Évi és Zsófi ügynökségénél. Ő muszlim, és a ramadan miatt szegénykém csak nézhette ahogyan mi eszük és iszunk (csak naplemente és napfelkelte között tud az "ünnep" alatt). Hozott Évinek szép babarózsaszín virágot és Ferrero Rocher-t. Tuti találat volt a második. Csokit bármikor lehet adni Évinek és hatalmas vigyor kerekedik az arcán, a szeme csillogós lesz. :) Nálam ez nem működik, nem vagyok csoki fan. Mondjuk annyira virág sem :) Csak tulipán. 6:30-kor indulniuk kellett, mert az útitervükben a Top of the Rock szerepelt és naplementére oda szerettek volna érni. Csináltunk egy csoportképet a bár előtt és megbeszéltük, hogy este elmegyünk még egy utolsót bulizni a jó öreg Webster Hallba.

Egy kis komplikáció után 10:30-kor taliztunk a Union Square-en a Forever 21 nevű bolt előtt. Én már nagyon hamar ott voltam, ezért várakozás helyett bementem az üzletbe, bevittem 6 ruhát a próbafülkébe és kisminkeltem magam, amire otthon a nagy siettség miatt nem volt időm :) Még a bár után vettem egy "plumped pink" színű Loreal Infallible szájfényt, állítólag 6 órán keresztül tart. Ez volt az első tesztnap. 10:30 előtt már ott toporgott Évi és Dóri a bolt előtt egy lengyel csajjal, Justinával. Justinát Évi ismeri, ő is au pairként kezte még 5 éve aztán egyszer csak nem ment haza és most illegálisan van itt. Magyarul, ha hazamegy, akkor észreveszik, hogy illegálisan volt kint X évet és kitilthatják az országból plusz egy "kis" pénzbüntetést is kaphat. Éppen ezért nem megy haza, de más országba sem tud. Megéri ezért babysitterkedni? évekig! Gondolom arra vár, hogy férjet találjon és megkapja a zöld kártyát. Amúgy aranyos lány, nagyon kedves és barátságos. 11 előtt bent voltunk már és majdnem tele is volt a hely - főként 18-19 éves tinikkel. Ennyit a 21 éves korhatárról, mindenkinek "fake ID"-ja van, vagyis hamis igazolványa. Tequilával indítottak a Tokai nővérek, én egy vodkanarit kértem. Ezután észrevettük a tequila bárt, ahol féláron volt a tequila shot, itt következett még két kör és egy fotó, amit a pultos csaj csinált:

Felmentünk az emeletre, ahol elektronikus zene van inkább (én ezt preferálom), út közben találkoztunk az egyik gólyalábas pasival, aki minden szombaton szórakoztatja a népet. Körbe-körbe járkál és a hajnali show-n is fellép. Beszélgettünk vele, Évi csinált egy videót is, amit remélem hamarosan felrak a blogjára :) Itt elmentünk a mosdóba, megkértük a wc-s nénit, hogy álljon be közénk egy fénykép erejéig (kinek az ötlete volt szerintetek ha nem Evitáé? :) ), egy indiana állambeli fiút találtunk, akinek odaadtuk a fényképezőt. Annyira belejöttünk, hogy akartunk ugrálós képeket is csinálni, de nem igazán sikerültek a képek, már túl sokat ivott hozzá vagy csak egyszerűen béna :) Elmentünk táncikálni és 1 körül indult a Circus show a színpadon. Mindig ugyanaz a koreográfia, de mi szeretjük. :) Ja, a szájfény tényleg jó, de én nem bírom ki, hogy ne rakjak rá még egy réteget 2 óra elteltével, úgyhogy ennyit a tesztelésről :) 2 körül hazaindultunk, találkoztunk Zsófival a Union Square-en aki egy másik bárból jött. Évi lekísért minket a metróhoz és elbúcsúztunk egymástól. Furi volt Évit utoljára látni New Yorkban, de nem sírtunk, inkább próbáltuk viccesre venni a dolgot. Azóta Évi már otthon van. Október 9-én látjuk újra egymást, akkor lesz a welcome back/reunion party Budapesten :)

Vasárnap borús volt az idő és a déli ébredés után 2-kor elindultunk Zsófival és Siobhannal Williamsburgbe. Williamsburg Brooklyn egyik északkeleti kerülete, nyugati határa az East River. Van egy zsidó negyede is, de a legtöbb részén 25-35 év közötti fiatalok laknak. Onnan tudod, hogy Williamsburgben vagy, hogy az emberek máshogy néznek ki. Nem bőrszínre gondolok, hanem az öltözködésre. Nem tudom meghatározni ezt a stílust, egy kicsit alternatív, kicsit hippi, kicsit 80-as évek, kicsit bohém. Legközelebb majd csinálok lesifotókat a járókelőkről, ha lesz rá időm. Az emberek 80%-án van minimum egy tetoválás vagy piercing, a pasikon a Baywatch napszemcsi, lányokon piros rúzs. De persze mindenki máshogy néz ki. Nagyon jó! Otthonról ez hiányozni fog. Mi a folyó partra (Waterfront) mentünk, itt volt ingyenes koncert. Nem tudtuk ki lesz a fellépő, de annyira nem is volt fontos. Kaptunk ingyen energiaitalt és Vans márkájú pólókat amire olyan mintát nyomtattak helyben, amilyen szerettél volna a megadott 5 közül. Mi hármat is csináltattunk Zsófival :) Még az árcímke is rajtuk volt, teljesen újak voltak. Csatlakozott hozzánk Siobhan két barátja is. Nem maradtunk nagyon sokáig, mert elkezdett esni az eső. Hazafelé megálltunk a Union Square-en levő DSW boltnál, ahol Siobhan és én sikeresen elköltöttünk egy kis pénzt...ő táskát, én cipőt vettem. Elmentünk az Atlantic Centerbe is, aztán egy kínaiba vacsizni.

Hétfőn felmentem a konyhába és ott volt Bea. Olyan cuki volt, megöleltem rögtön, ő is engem. Vasárnap jött haza az észak-karolinai táborból, de nem találkoztunk aznap, mert mire én hazaértem, ő már aludt. Most jöttem rá, hogy milyen kicsi és hogy mennyire hiányzott a kis vékony hangja...és az hogy egyáltalán kisgyerek van a házban. (DC Dóri most lehet hogy azt hiszi, hogy nem vagyok normális :) ) Szóval azon gondolkoztam, hogy milyen jó, hogy van itt egy kisgyerek akit meg lehet ölelni, és puszit adni neki. A másik kettővel ezt nem tudom megcsinálni. Bea amúgy is egy kicsit alacsonyabb a kortársaihoz képest, viszont nagyon okos, ebben szerencsére nincs lemaradása. (A fogai közül még mindig csak kettő tejfog esett ki, ez furi.) Tehát, anyuka otthon dolgozott hétfőn és kedden, úgyhogy nekem nem is kellett a Bea-t a tánctáborba vinnem, elméletileg szabad voltam. Persze azért segítettem a 3 hetes táborból hazahozott ruhákat kimosni, összehajtogatni. Este elmentünk a Tea Lounge-ba Zsófival és Siobhan-nal, és mikor már leültünk akkor jöttünk rá, hogy aznap volt a 10. szülinapja a helynek, ezért voltak olyan sokan. Filmvetítés volt, az Armageddont adták (top 10-es nálam). A pultnál lufik voltak, kértem a tejeskávémat, amikor a pultos csaj hirtelen megáll: "ez a legszomorúb rész, sírni fogok!!!" :) Ekkor volt az, mikor Bruce Willis átvállalja Ben Affleck-től, hogy ferobbantja a meteort és saját magát is. Oh :( 20 perc múlva végetért a film az "Aerosmith - I don't wanna miss a thing" c. számával, ami a film betétdala is. A Tea Loungeban levő emberek egyszerre kezdték hangosan énekelni :) Annyira jó volt. Ilyen kávézót nem akar valaki nyitni Magyarországon? Ahol a pultosok jófejek, közvetlenek, nem kell "egyenruhában" lenniük, régi szakadt süppedős kanapék vannak párnákkal, ingyenes koncerteket adnak helyi zenekarok és hétfőnként movie night van. Az Armageddon után fellépett egy zenekar hastáncos lányokkal, szuper volt. Zsófi megszerezte a nevüket.
Másnap Lysann-nal (német au pair) mentem Tea Lounge-ba, aki hozta magával egy német barátnőjét, Nani-t, aki látogatóban van itt és megnéztük a California túrája képeit. Azt mondta, ez volt élete legjobb nyaralása, szuper képeket csinált! Nani hétfőn érkezett hozzá, és Lysann host családja elég furcsán viselkedtek vele, nem igazán örültek, hogy ott van, pedig csak aludni jártak haza a csajok, és előzőleg hozzájárultak ahhoz, hogy náluk lakhasson. Nani hozott nekik 5kg! német csokit, cukrot, ajándékot. Amúgy is egy tündéri lány, nem értem a szülőket. Végül Nani úgy döntött, hogy nem akar a házukban maradni tovább, mert kellemetlenül érzi magát. Én teljesen megértem őt. Megkértek, hogy nálam aludhasson pénteken és szombaton, rögtön igent mondtam, nem volt kérdés. Nagyon hálásak voltak és minimum ötvenhatszor megköszönték.

Csütörtök este Siobhan-nal átmentünk Zsófihoz, főző és mozi estet tartottunk, mert Zsófi host anyja és a gyerekek elmentek otthonról. Én a kedvenc ételemet főztem meg Zsófi kívánságára, Siobhan avokádós uborkás sushit csinált és elhozta, Zsófi palacsintát sütött - természetesen az európai változatból. Nem ettünk sokat, mégis hamar tele lettünk és elkezdtünk nézni a Scream 2-őt. Elég unalmas volt, utoljára talán 15-16 évesen láttam, most viccesnek tűnt. Éjfélkor befejeztünk, Siobhan-t hazavezettem és 2-kor sikerült elaludnom. Szombaton Central Parkoztunk Lysannal és Nanival. Nani vietnámi származású, 5 éves volt, mikor kiköltöztek Németországba, egy csomó dolgot megtudtam a hazájáról. Azóta csak kétszer volt otthon, de most a 2 hetes new yorki látogatása után Vietnámba megy. 6 hónapot fog ott tölteni, szeretné bejárni, megismerni. Amúgy meg Norvégiában szeretne élni majd később :) Lysann hozott egy pékségből sütiket a parkba, én csak eperrel készültem. Igazából nekem hozta, mert befogadtam Nani-t két napra. Megkaptam a gigantikus méretű kókuszos muffint. Nem tudtam megenni az egészet, csak a felét, annyira édes volt. Láttunk egy esküvői fotózást is.

Később ők elmentek egy bolhapiacra, én pedig folytattam tovább az utamat a parkban. Elmentem ahhoz a kastélyhoz, amit már régóta meg akartam nézni. Belvedere Castle, de inkább egy pici várhoz hasonlít csak. Ingyen fel lehet menni a tornyaiba, ahonnan szuper a kilátás. Aztán még a Shakespeare garden felé is elmentem, megnéztem a Stawberry Field-et, hallgattam egy gitáros előadását, a Hey Jude-ot énekelte mikor arra jártam:

6-kor találkoztam Beával és Krisztiánnal Brooklynban. Őket személyesen nem ismertem ezelőtt, egy emailt kaptam tőlük, hogy lenne-e kedvem egy 3 napos túrát szervezni nekik New Yorkban. Természetesen igent mondtam :) A program része volt az, hogy találkozunk, úgyhogy elmentünk vacsizni a Brooklyn híd lábához. Kaptam tőlük ajándékot, amit nagyon szépen köszönök! Este a Lower East Side-ra mentem velük, és Zsófi is velünk tartott. Egy kis keresgélés után beültünk egy bárba, ahol volt szabad asztal. Mellettünk hosszú asztaloknál játszottak: egy asztal két végén van két csapat, akik felállítják maguk előtt a sörrel teli műanyag poharaikat háromszög alakzatban és egy pingpong labdát kell beletalálni az ellenfél valamelyik poharába. Előtte ha ez sikerült, akkor megihatod. Persze egy csomószor leesett a labda, rá is léptek, és ezt dobálták be a sörbe. Háááát...amcsi játék :) Megállapítottuk, hogy a magyaroknak nem kell dobálnuik ahhoz semmit, hogy részegek legyenek. Vodka narancsot kértem, Zsófi mondta, hogy ő majd odamegy a pulthoz. Visszajött egy piros löttyel, amit gumibogyószörpnek neveztem el. Se vodka, se narancs nem volt benne. Zsófi mondta, hogy a pultos csaj nagyon részeg volt, így annak is örülhettem, hogy egyáltalán töltött valamit :) Többen odajöttek hozzánk, hogy nem akarunk-e játszani velük sörös játékot. Én rögtön nemet mondtam, mivel nem szeretem a sört és a többieket sem sikerült meggyőzni. Egy fiú aki hívott minket kitaláta, hogy magyarok vagyunk csak abból, hogy magyarul beszéltünk. Gratuláltam neki, mert ő volt az első ilyen 1 év 4 hónap alatt. Kiderült, hogy félig magyar.. :)

Csináltunk egy "csoportképet" magunkról:

Másnap délben cluster meeting (havi au pair találkozó) volt a counsellor-om, Susan házában. 5 óra alvás után semmi kedvem nem volt menni, de már megígértem, úgyhogy összeszedtem magam. Jó volt a meeting, találkoztam pár új lánnyal: Katja (német), Laura (német), Marie (francia). Mindannyian kedvesek, aranyosak voltak, ezért meginvitáltuk őket a Tea Loungeba a meeting után. Csináltam képeket a helyről:

Hazamentem, osztottam-szoroztam és arra jutottam, hogy meg tudom venni a Macbook-ot még California előtt. Lysann rendelte most hétfőn este, azért ő, mert 1. van diákigazolványa, 2. ha Californiában vagyok és akkor érkezne, akkor ő át tudja venni, 3. ha minden jól megy, akkor kapok vissza kedvezményt az árából, de ez 3 hónapon beül érkezik csekken és ő ezt is át tudja venni, ha már Magyarországon lennék, majd átutalja.
Kedden este érkezett Dóri DC-ből. Zsófival kimentünk elé a Penn Station-re. Ez az egyik hatalmas fedett pályaudvar New Yorkban, ahova metrók, vonatok és buszok is befutnak. Pontosak voltunk, tudtuk, hogy 10:30-kor fog érkezni Dorothy, kint is voltunk addigra. De nem volt olyan egyszerű azért a "pick-up". Először is az érkező vonatokat sehol sem írták ki, hogy mikor és melyik vágányra érkeznek. Mikor megkérdeztünk egy ott dolgozót, ő sem tudta a vágány számát, de azt sem, hogy mikor ér be a vonat. Még jó hogy csináltunk előző nap egy B tervet, mert nem találtuk volna meg őt, amúgy is 50 percet késett a vonata. Szóval 11:30-kor találkoztunk, mindannyian hullák voltunk a fáradságtól, erre még rátett néhány lapáttal az is, hogy egy csomót lépcsőztünk Dóri bőröndjeivel, amikbe szerintem téglákat és vasalókat rakott, aztán változott az egyik metró útvonala, még egy átszállás, lépcsőzés, lift, majd egy kis várakozás után felültünk arra a metróra, ami hazavitt minket. :) 2-kor aludtunk el.

Másnap délután Dóri sütött nekünk lángost az otthonról kapott élesztőporokat felhasználva. :) Nagyon fini lett!!! Íme a sajtos-tejfölös-fokhagymás lángosom, amit a host anyám szerint "fried dough"-nak hívnak Olaszországban:

Azóta már megjött Zsófi barátnője, Szilvi Skóciából és Teo is Magyarországról. Megvan a csapat, indulásra készek vagyunk. Szombaton indulunk San Franciscoba!

Tegnap este megjött a Macbook-om!!! Gyönyörűségesen szép, nagyon szuperül működik, már most imádom, de még nem hiszem el, hogy nekem is van egy ilyenem :)

Már nem írok több bejegyzést, az első a California túrás lesz, amire legalább szeptember 13-ig várnotok kell, ha nem tovább. Igyekszem majd. A gyerekeknek szeptember 7-én kezdődik a suli, úgyhogy újra szabad délelőttjeim lesznek. Aztán már csak 4 hét és indulok haza. A jegyem még sehol sincs. A napokat inkább nem számolom, mert nem akarom tudni, hogy milyen kevés nap van hátra...1 bőröndöt Teo haza fog vinni, amiért hatalmas köszönet!

Szép hetet mindenkinek!
Ps: a blogok listája közé beraktam Siobhan-ét, a dél-afrikai au pairét, és Lysann-ét, aki német és németül+angolul írja a naplóját.

+ előre is bocsánat ha értelmetlen mondatokat írtam, hibákkal, de nem volt időm átolvasni

Kérdezz-felelek

2010-08-06T00:57:00.013+02:00

Sziasztok!

Minden héten jópár levelet kapok ismeretlenektől, akik az au pairkedéssel kapcsolatban kérdeznek. Minden egyes levélre válaszolok, mert tudom, hogy anno én is mindenre kíváncsi voltam. De már egy kicsit uncsi ugyanazokra a kérdésekre harmincnyolcadszor válaszolni. :) Éppen ezért kigyűjtöttem őket és most utoljára leírom a válaszokat. A legtöbbjüket CTRL+C, CTRL+V-ztem, de voltak amiket kicsit át kellett alakítanom. Ha van még kérdésetek, a kommenteknél tegyétek fel és be fogom másolni utólag a többi közé, írok rá választ.

Természetesen ezután is vissza fogok írni az érdeklődőknek, de először erre a linkre fogom irányítani őket :)

Program, jelentkezés
Megbízható az ügynökség, nem átvágás ez az egész?
Az Au Pair in America 1986. óta működik és évente több ezer lány jön a világ minden tájáról, hogy au pair lehessen az Egyesült Államokban. Két nagy irodája van, az egyik a londoni, a másik a stamfordi. A magyarországi képviselet a Crew Agency. (www.crew.hu)
Mit gondolsz, van különbség a közvetítő cégek között?
Van különbség, de nagyjából ugyanazt nyújtják, ugyanolyan feltételekkel. (J-1 vízum, 4 napos orientáció, 500 dolláros hozzájárulás a tanulmányokhoz, hosszabbítási lehetőség, stb.) Mindegyik ügynökségnél van orientáció, de a helyszín eltérő lehet. Azt hiszem a programdíjban is vannak kisebb különbségek. Egyik ügynökség nagyobb, valamelyik kisebb = előbbinél sokkal több host család van, utóbbinál kevesebb, ugyanez igaz az au pairek számára is.

Nekem az Au Pair in America-nál az szimpatikus, hogy szinte bármennyi családdal kommunikálhatsz, amíg megtalálod a megfelelőt, vagyis nem kell elfogadnod senkit pl. az első 5 jelentkező család közül, ha nem voltak annyira szimpatikusak (más ügynökségnél - pl. Interexchange - ennél "szigorúak"). Az adatlapodat egy nap bármennyi fogadó család láthatja az ügynökség internetes rendszerén keresztül, ezért az is lehet, hogy egy nap akár 2 család is megkeres emailben.
Vannak olyan közvetítő cégek is, pl. a CBS America ahol 500-600 dollárt ígérnek heti fizetésnek. Igen, ezt meg is kapod. DE: illegálisan fogsz dolgozni az országban, mert turistaként leszel itt és az első pár heti (ha jól tudom 5 heti) teljes fizetésed oda kell adnod az ügynökségnek (mint „programdíj”), plusz a repjegyet is magadnak kell finanszíroznod. Repjegy oda-vissza: 130ezer Ft körül van, 5 heti fizetés: kb. 600ezer Ft. Megéri illegálisan mindez?! Szerintem nem.

Friss info a CBS-sel kapcsolatban: letartóztatták embercsempészet vádjával a vezetőt http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=351605&referer_id=friss
Mikor érdemes regisztrálni? Mennyi idő volt, mire kijutottál?
A kulcsmondat: minél hamarabb, annál jobb. Ha tudod, hogy pl. fél év múlva szeretnél kimenni, akkor már jelentkezhetsz is. Nekem 4 hónap telt el az interjútól a kiutazásig.

Ha csak gimnáziumi végzettségem van, akkor is jelentkezhetek?
Igen, mindössze egy érettségi a feltétel.
Azért nem az általad említett céggel megyek, mert ha jól tudom akkor nappalis diáknak kell lenni, én viszont passzív féléven leszek jövő tavasszal.
Nem kell nappalis diáknak lenni, sőt, diáknak sem kell lenned otthon. A J-1 vízum által leszel diák, kint az Egyesült Államokban. Én is a főiskola befejezte után mentem ki.
Fiúk jelentkezhetnek?
Az Au Pair in Americánál sajnos nem, de más ügynökségnél igen. (pl.: Interexchange)
Neked mennyi tapasztalatod volt gyerkőcökkel kapcsolatban?
Csak annyit tudok mondani, hogy nem annyi, mint amit a papírra írtam. Miért? Mert Magyarországon nem divat a babysitterkedés. De tudtam magamról, hogy tudok mit kezdeni egy kisgyerekkel, szeretek velük lenni, türelmes vagyok és ha kell akkor homokozom vagy bújócskát játszom. :)
Rólad ki írt referenciát?
A gyerekfelügyeleti referenciát anyukám egyik munkatársa és a körmösöm írta, a személyes referenciákat pedig két középiskolás barátnőm (egyikük óvónő).
A referenciákat leellenőrzik?
Igen, de nem kell aggódni, senki nem fogja a referenciát adókat angolul megkérdezni. Az ügynökség magyar munkatársa fog telefonálni és feltenni egyszerű kérdéseket. Ha stimmelnek az elmondottak a papíron leírtakkal, akkor nincs semmi gond.
Mi volt az interjún?
Először egy elég hosszú bemutatást kaptam az egész programról. Bármikor kérdezhettem, kötetlen volt az egész. Ez tartott kb. fél órán át, majd következett egy 10-15 perces angol elbeszélgetés, ahol megkértek, hogy mutassam be magam, meséljem el hogy milyen gyerekekre vigyáztam és mit csináltam velük, miért akarok au pair lenni, miért pont Amerikában..stb. Ezután egy 200 kérdésből álló személyiség teszt következett, amire igen-nem válaszokat kellett adni. Első kérdés: "Szeretnél autóversenyző lenni?" Igen - Nem. 60 kérdéssel később: "Szereted a gyorsaságot?" Igen - Nem. Vagyis visszatérnek egy-egy témára és ugyanazt kell(ene) válaszolni. A lényeg, hogy legyél őszinte és akkor jó eredmény fog kijönni.
"Evidence of return letter"-t bárki írhat?
Szinte bárki írhat, aki már régóta ismer téged és a családod. Eddig az a tapasztalat, hogy senkiét nem nézték meg a nagykövetségen. Arról „kell” benne írnia a 3. személynek, hogy miért biztos abban, hogy vissza fogsz térni Magyarországra. Pl.: ide kötődsz a családod és barátok miatt akik nagyon fontosak neked, itt tervezel karriert, az USA nagyon jó lehetőség a nyelvtanulásra, szereted a hazád, stb.
Mennyire kell tudni angolul? Kell nyelvvizsga?
Nem kell nyelvvizsga. Alapszinten tudnod kell a nyelvet, hiszen valahogy meg kell értened a családot és a gyerekeket, illetve el kell mondanod nekik a mondanivalódat. Valaki alapszintű tudással jön, van aki felsőfokú nyelvvizsgával a kezében. Természetesen minél jobb az angolod, annál könnyebben fogsz kint boldogulni az elején.
Az angol hogy ment neked, mikor kimentél?
Egy középfokú nyelvvizsgám volt, amit előtte 7 évvel csináltam, viszont nagyjából szinten tartottam a nyelvtudásom. Rengeteg feliratos filmet és sorozatot (Desperate Housewives, Prison Break, Lost..stb) néztem.
Ha nem tetszik az au pairkedés, akkor hazamehetek? Van valami díj, amit ilyenkor fizetni kell?
Bármikor összepakolhatsz és hazamehetsz. Nem kell semmiféle díjat fizetned, "csak" a repjegyed hazafelé. Ez a bünti :)

Ha valakinek csak 8 hónapja van világot látni, akkor haza lehet jönni 8 hónap elteltével? Vagy legálisan is lehet 1 évnél kevesebb ideig kint lenni? Ha Nálatok nem, akkor van olyan ügynökség, amelyiknél igen?

Elméletileg 1 évet kellene maradni, mert a család 1 évre számít rád. Ettől függetlenül személyes, családi, bármilyen okokra hivatkozva hazamehetsz korábban, ez teljesen legális. Legális, de egy kicsit kiszúrás a családdal. Ismertem olyan lányt, aki ezt csinálta, ő fél évre jött ki. Nem tudok olyan ügynökségről, akiknél kevesebb mint 1 év lenne a programidő.
Ha kimegyek 1 évre, utána hosszabbítok, hazajövök és itthon maradok pár évre, utána x év múlva jelentkezhetek és kimehetek megint?

2 évnek kell eltelnie és újra jelentkezhetsz - ha még nem töltötted be a 27. életéved.

Mennyit lehet hosszabbítani 1 év után?
6 hónapot, 9 hónapot vagy 1 teljes évet. Ezután is jár az extra 1 hónap, amíg az országon belül maradhatsz (utazós hónapnak hívjuk az au pairek között, valójában az ország 1 hónapot ad, hogy elmenj innen :)). Viszont a második évedben nem hagyhatod el az Egyesült Államokat (kivéve Kanada és a Karib térség), magyarul nem jöhetsz haza látogatóba. Mindez a vízum miatt van.

A hosszabbításkor választhatsz: ugyanannál a családnál maradsz, vagy másik családhoz mész. Sokan váltanak, mert más városba szeretnének kerülni az országon belül, vagy már nagyon unják a host family-t :) Mindkettőnek van előnye és hátránya.
Ha nem NY-ba szeretnék menni, akkor New Yorkból a repülőjegyet a család finanszírozza, vagy én?
A család finanszírozza, neked nem kell ehhez a költséghez hozzájárulni. Az már az ő "bajuk", hogy az ország másik felében laknak :)

Lehet választani, hogy melyik városba akarok menni?
Sajnos nem. Ha meg lehetne jelölni, akkor a lányok 85-9O%-a New York környékét és Californiát írná be, és lássuk be, ezt lehetetlen lenne teljesíteni. A jelentkezésed bekerül egy online rendszerbe, ahol a host családok böngészhetnek. Ha szimpatikus vagy nekik, akkor felveszik veled a kapcsolatot. Esetleg a bemutatkozó levélbe ("Dear Host Family letter") beleírhatod, hogy inkább a nyugalmas kisvárosokat vagy a nyüzsgő nagyvárosokat szereted, vagy szeretsz-e síelni, tengerpartra járni :) Viszont ha van egy kedvenc nagyvárosod, pl. Washington DC, Chicago vagy épp San Francisco, akkor megvárhatod, amíg onnan jelentkezik egy fogadó család. A nagyvárosok vonzáskörzetében nagyon sok család van, így simán van esély arra, hogy az első 1O család közül lesz 1-2 (vagy több) arról a környékről.

Mennyire nehéz New York államba kerülni?

Az Au Pair in America-nál elég sok család van New York államban, a legtöbb Long Island-en (a citytől keletre) és Westchester County-ban (ez a citytől északra van). A cityben is vannak családok, Brooklynban kb. 25-30. Tehát nem nehéz ide kerülni, csak szerencse kérdése, hogy innen hívnak-e rögtön vagy várnod kell, de szerintem 6-7-ből 1 host család (akik az Au Pair in America-val vannak) ezen a környéken lakik. És New Jersey állam is jó, mert szomszédos New Yorkkal, tehát ez is egy opció lehet, ha New York Cityhez szeretnél közel lenni.
Olvastam, hogy fizetned kellett a hazafelé útért. Ezt nem az ügynökség fizeti?!
Ők fizetik, de az Au Pair in America-nál hozzájárulást kellett fizetni meghatározott desztinációk esetében. Budapest ezek közé tartozott sajnos… 2012-től ez megváltozik, és nem kell hozzájárulást fizetni semelyik indulási helyszínről sem. (lásd: UPDATE rész)
Mennyi pénzzel érdemes elindulni (azon kívül amit előre kell kifizetni)?
Kb. 100-150 dollár bőven elég az orientációs napokra, mert a hotelben teljes ellátást kapsz. Lehet hogy kell venned konnektor átalakítót (5-10dollár), én pl. itt szereztem be a hajszárítómat is. Plusz bármilyen „vészhelyzet” lehet. Az első héten nem vagyok biztos benne, hogy jár-e az au pair fizetés, mert csak csütörtök este érkezel meg a családhoz. Én azt hiszem kaptam. Ha megteheted, akkor kiviheted egy New York – Budapest repjegy árát is, mert ha bármikor haza szeretnél menni, akkor legalább a pénz miatt nem kell aggódnod. Bár ezt a pénzt egy kis spórolással pár hét alatt össze tudod gyűjteni a zsebpénzből amit kapsz, úgyhogy ez sem probléma.
Az au pair munka mellett adhatok gitár órákat plusz pénzért?
Elméletileg nem, mert a J-1 vízummal nem dolgozhatsz. Gyakorlatban igen: sok au pair vállal extra munkákat, pl. babysitterkedés éjszakánként vagy hétvégén, kutyasétáltatás.
Mi van akkor ha nem tetszik a család és nem érzem jól magam velük? Hogyan lehet családot váltani?
A családváltást itt „rematch”-nek hívjuk. Úgy lehet váltani, hogy először szólsz a community counsellor-nak. Ő majd megpróbál lebeszélni első körben és megoldani a problémát. Mikor rájön, hogy tényleg váltani akarsz, akkor bólint egyet és bekerülsz a „rematch-es” au pairek internetes névsora közé. 2 hét van, hogy új családot találj. Vagyis inkább ők találnak meg téged, hisz ugyanúgy mint jelentkezéskor, ők fognak hívni/írni. Csak olyan családhoz mehetsz ilyenkor, akik szintén „rematch”-elnek. Van hogy azért, mert az au pairnek haza kell mennie a tanulmányai miatt, vagy nem beszélt elég jól az au pair, nem vezetett jól..stb. Tehát nem mindig a családdal van a probléma, ők is kérhetnek „rematch”-t. Ha két héten belül nincs család akik téged szeretnének, vagy te őket, akkor haza kell menned – a te költségeden. Általában mindenki talál újat az utolsó utáni pillanatban.

Ki lehet-e fogni magyar vagy akár félmagyar családokat az USA-ban?

Igen, vannak magyar és félmagyar családok is. (bár én biztosan nem választanám őket)

***UPDATE***

2012-től az US Department of State nem engedélyezi az USA Au Pair program szervezeteknek hogy bónuszt kalkuláljanak a programdíjukba, ezért a programnak új struktúrát kellett kidolgoznia. Eddig a program sikeres teljesítése esetén az au pairnek 200 USD bónusz járt, ugyanakkor a hazaút költségeihez is hozzá kellett járulni, attól függően, melyik amerikai városból utazott haza.
Az alábbi programdíj-konstrukció mindenképpen csak azokra vonatkozik akik 2012. január 01. után utaznak a fogadó családjukhoz.
Részletesebben:
1. Ha még 2011-ben vagy legkésőbb 2012.03.31-ig jelentkezel és 2012.01.01 és 2012.06.30 között utazol ki, az általad befizetendő összeg a kiutazásod előtt: 620 EUR. Ez tartalmazza:
-alapbiztosítás
-repülési hozzájárulás a ki-és hazautazáshoz
2. Amennyiben 2012.04.01 után jelentkezel és 2012. 07.01 után utazol, a költséged: 740 EUR. Ez tartalmazza:
-alapbiztosítás
-repülési hozzájárulás a ki-és hazautazáshoz
Tehát, sem odafelé, sem hazafelé (a program sikeres teljesítése esetén) nem kell külön hozzájárulást fizetni a repülőjegyedhez, mert a programdíj azt már tartalmazza, ugyanakkor bónuszt sem kapsz a program végén. A vízumdíj továbbra is téged terhel, az alapbiztosítás, ahogy eddig is, igény szerint kiegészíthető magasabb szintű biztosítással.

Ha szeretnél jelentkezni a programba, de kellene egy kis segítség, akkor bártan írj az email címemre. 2010. decembere óta az ügynökség egyik "nagykövete" vagyok, szabadidőmben szívesen válaszolok a kérdésekre amik a jelentkezéssel, családválasztással kapcsolatosan merülnek fel. Szoktam au pair talikat is szervezni, ahol a régi au pairek, a kiutazás előtt állók és az érdeklődők vesznek részt. Teljesen kötetlenül, egy kávézóban szoktuk megvitatni az au pairkedés nagy kérdéseit :)

Tanulás, iskolák, kurzusok

Fizetni kell a suliért?

Igen, fizetni kell. Ami jó hír, hogy a fogadó család ehhez 500 dollárral hozzájárul. Ha túlléped ezt az összeget, semmi gond, a fennmaradó részt neked kell kifizetned.

Hogy választod ki az iskolát? Otthon kell vagy kint?
Itt kint kell választani iskolát. Minden au pair kap egy üdvözlő csomagot érkezéskor a community counsellor-jától (helyi képviselő) és ebben benne van egy lista a lakóhelyhez közeli egyetemekről, főiskolákról. Ezután elkezdhetsz böngészni a neten, hogy melyik suli melyik kurzusa tetszik. Ha kiválasztottál egyet, akkor először kérdezd meg a counsellor-t, hogy ezért a kurzusért biztosan kapsz-e kreditet (nem mindegyiket fogadja el az ügynökség). Ha igen a válasz, akkor beszéld meg a host szüleiddel is, hogy mi ez, mikor járnál. Ha rábólintanak, akkor megkéred őket, hogy fizessék be a tandíjat.
Hogy lehet kurzust felvenni?

Kurzust felvenni általában az iskola weboldalán keresztül lehet.

Milyen kurzusok vannak?

Mindenféle kurzus közül lehet választani. Pl: angol, spanyol, francia..más nyelvek, tánc, kick box, fotózás, számítástechnika, rajztanfolyam, üzleti nyelv..stb

Krediteket kell gyűjteni? Ez valóban működik?
Valóban működik :) Az, hogy ezt otthon bele tudják-e számolni valaki tanulmányaiba, az adott (magyar) felsőoktatási intézménytől függ, de általában nem. Viszont kint nem egy bizonyos szakra iratkozol be, hanem csak órákat veszel fel. Beiratkozni drága mulatság lenne és azt hiszem a J-1 vízum nem is jó hozzá.
Napközben mennyi időd van mikor a srácok suliban vannak vagy hogy mikor és mennyit tudsz suliba járni?
Lehet választani hétköznapi és hétvégi kurzusok közül is. Én a hétvégi kurzusokat választottam, mert nekem ez volt jobb a beosztásomhoz. Az egyik kurzus (TOEFL Preparation) 10 héten át tartott minden szombaton délelőtt 10-től délután 2-ig. A TOEFL vizsgára készített fel, amire nem mentem el, viszont angolból egy csomó dolgot tanultam. Ez is volt a cél. A másik (Washington DC története, földrajza) 4 hetes volt, minden vasárnap délelőtt 10-től délután 4-ig tartott. A negyedik héten 3 napos kirándulást tettünk a városba.

Mi van ha valamiért nem tudom teljesíteni a krediteket?

Ha nem teljesíted a 6 kreditet (ami nevetségesen kevés) akkor az au pair éved végén nem kapod meg a 200 dolláros bónuszt. Nincs semmilyen pénzbüntetés. (UPDATE: 2012-től nincs bónusz!!!)
Aki nem szemeszter kezdetén kerül ki USA-ba, hanem mondjuk novemberben, márciusban...akkor a suli kezdéssel várnia kell?Vagy tanfolyamok indulnak havonta?

Mindig indulnak kurzusok, emiatt nem kell aggódni. Iskola és kurzus válogatja, de általában 3-4 havonta kezdődnek újak. Amúgy meg nem kell rögtön elkezdeni a sulit, miután megjöttél. Én áprilisban mentem ki, nyáron nem akartam suliba járni, ezért szeptember végén kezdtem el, akkor rögtön kettőt is, amivel teljesítettem a 6 kreditnyi alapkövetelményt. December elejére végeztem is velük.

Vezetés, autó használat
Nagyon nagy hátrány, hogyha nincsen jogosítványom?
Mindenképp hátrány, mert a legtöbb családnál vezetni kell. Viszont vannak olyanok is, akiknél ez nem feltétel, így mindenképp van esély, csak sokkal kevesebb.
A magyar jogsi érvényes kint?
Érvényes, de kell egy nemzetközi jogosítványt is csináltatni (azt hiszem az okmányiroda foglalkozik ezzel) és a kettő együtt érvényes. Illetve néhány államban (pl.: New Jersey) kell különbözeti vizsgát is tenni, ami úgy hallottam hogy nagyon könnyű.
"Szolgálaton" kívül használhatod az autójukat?
Nem nagyon használom, mert itt mindenhova gyorsan el lehet jutni metróval, busszal. Viszont ha esik az eső és viszem a laptopom egy kávézóba, akkor el szoktam kérni és odaadják. Szintén elvihetem akkor, mikor a barátaimat vettem fel a reptérről. Ha nem nagyvárosban laksz, akkor szerintem fontos, nagyon fontos, hogy használhasd az autót szabadidődben, különben az is lehet, hogy a vasútállomásra is taxiznod kell, illetve mindig rá leszel hagyatkozva a barátaidra, őket kell hívnod, hogy vegyenek fel téged. A benzint természetesen ilyenkor te fizeted, hisz az autót a saját szabadidődben használtad, nem munka közben.
Mennyire más a vezetési stílus kint?
Én csak a cityben vezettem, ezzel kapcsolatban tudok mondani infókat. Dudálni jobban szeretnek mint a magyarok, akkor is, ha pl. semmi nem történik, csak várunk a zöld lámpára. Indexelni nem szeretnek és sokan nem is szoktak – ezért nagyon kell figyelni, mert könnyen lehet koccanás. Párhuzamos parkolásban nagyon jók, mert a legtöbb parkolóhely ilyen a városban és szerintem jobban tudnak parkolni, mint a magyarok többsége. Az autók 99%-a automata váltós.

Utazás, vakációs hetek
Hány hét szabadságod van? Ezalatt kapsz fizetést?
Minden au pairnek 2 hét fizetett szabadság jár legalább. Ennél többet adhat a család, de azt is ki kell fizetniük. A lényeg az, hogy 52 hétig fizetniük kell az au pairnek, akkor is, ha csak 1 órát dolgozott a héten. Én pl. több szabadságot kaptam a 1,5 év alatt, mint a minimum.
Hol foglaljátok a szállásaitokat és repjegyeket mikor utaztok?
A www.expedia.com oldalon, de össze szoktam hasonlítani más oldalak áraival is. Általában itt valamennyivel olcsóbbak a repjegyek és a hotelek is. Mindenkinek ajánlom, Magyarországról is lehet foglalni utakat és sokkal olcsóbban ki lehet jönni, mint egy utazási irodával. Ezen kívül be lehet fizetni fakultatív kirándulásokra is és autót is lehet bérelni. Szuper oldal. Ugyanilyen még: www.orbitz.com , www.travelocity.com, www.ebookers.com.
Az fizetésből tényleg ennyi helyre lehet utazni, ha félreteszel?
Igen. Sok szervezést, utánajárást igényel, de megéri. Fórumokat, véleményeket olvasok el az adott szállással, fakultatív programmal, látványossággal kapcsolatban és így döntöm/döntjük el, hogy hova menjünk.

Kérdések, melyekben a véleményemet kérdeztétek
Miért mentél ki au pairnek?
Ki akartam próbálni, hogy milyen külföldön élni 1-1,5 évig és ezt a programot találtam megfelelőnek. Ezen kívül: nyelvtanulás, utazás, új/külföldi barátok megismerése.
Mennyire érezed azt hogy megérte?
100%-osan azt érzem, hogy megérte. De lehet hogy 110 :)
Milyen Brooklynban élni?
Én imádom, a szívem egyik csücske Brooklyn - és az itt lakó au pairek többsége is ezen a véleményen van. Nem ismerek olyan brooklyni au pairt, aki hosszabbított 1 év után és ne maradt volna itt. Amiért nagyon szerettem, az az, hogy sokféle része van: a Brooklyn híd alatti park ahonnan csodás kilátás nyílik Manhattanre, az irodaházas Downtown rész, csendes kertesházas részek, óceánparti sétány, a gyönyörű Prospect Park, gettósabb/szegényebb részek, zsidó negyed szuper pékségekkel...stb. És mindez karnyújtásnyira Manhattantól. Mindig biztonságban éreztem magam, még este is. Persze résen kell lenni, csakúgy mint minden nagyvárosban a világon.
Így utólag elfogadtál volna olyan családot aki kertvárosban lakik?
Talán így utólag nem. Amikor jelentkeztem, akkor egy város közelében, kertvárosban lakó szimpatikus családnak is szívest-örömest igent mondtam volna. De így hogy tudom milyen itt élni, a válaszom nem. Inkább várnék többet egy családra, akik a cityben laknak. Ez olyan kérdés, mintha azt kérdeznék, hogy tudnék-e internet nélkül élni 1 évig. Már megszoktam, hogy van internet és kell. De amíg nem volt, nem hiányzott. Viszont mindenképp ajánlom azokat a részeket is, amik a városon kívül esnek és vonattal fél- vagy egy órán belül megközelíthetők. A lényeg, hogy ne a semmi közepén legyél. :)
Nincs honvágyad?
Hiányoznak az otthoniak, de tipikus honvágyam nincs, nem is nagyon volt. Sosem éreztem azt, hogy most rögtön haza akarok menni. Voltak kisebb problémák, de sohasem futott át az agyamon, hogy ezt csak úgy tudnám orvosolni, ha hazarepülnék. Álmodni álmodtam, hogy hazamegyek, de valahogy nem volt jó, mert aztán vissza kellett jönni és kizökkentett az itteni életből. Mindenki más, valaki honvágyas típus, valaki nem. Ha ismered magad, akkor úgyis tudod. Illetve: megszoksz vagy megszöksz. A választás a tiéd :)

Szerinted kis vagy nagy gyerekekkel egyszerűbb dolgozni?

Ez teljesen gyerek- és családfüggő. Én a 6 éven felüli korosztályt jelöltem be mikor jelentkeztem, most már bejelölném a legkorábbi életkort is (3 hónapos). Kicsi vagy nagy, fiú vagy lány...ha egy hisztis, akaratos, lelki problémás gyerekhez kerülsz, akkor ez teljesen mindegy. Persze ezt a szülők nem fogják elmondani a telefonban. Zsákbamacska. Amit megfigyeltem: az 1-2 éven aluli gyerekek feltétel nélkül szeretnek és őket még lehet alakítani, tehát el tudod érni, hogy pár hónap múlva veled úgy viselkedjenek, ahogy megköveteled. (mindig azt hallom, hogy az au pairre jobban hallgatnak mint a szülőkre) Ugyanakkor: általában ahol nagyobb gyerekek vannak, ott már jópár au pair megfordult az évek alatt. Megfigyelésem szerint, ezek a családok rugalmasabbak, kevesebb szabályuk van, nem nagyon szabják meg hogy este mikorra kell hazaérned és hozzászoktak már ahhoz hogy egy "idegen" lánnyal élnek együtt, aki eszik a hűtőjükből, vezeti a kocsijukat és társasági életet él. :)

Brooklyn tényleg nagyon jó környék, az ottaniak egyáltalán tudják magukról, h milyen szerencsések mert New Yorkban élhetnek és nem úgy tekintenek a "Nagy Almára" mint vmi menő de kicsit félelmetes helyre, hanem mint az otthonukra, ahonnan biztos, h nem muszáj "továbblépniük", ha nem akarnak, akár életük végéig?

Ha az itt lakó amerikaiakra gondolsz és nem az au pairekre, akkor azt mondhatom, hogy a legtöbb new yorker (manhattani, brooklyni..stb) imádja a várost és nem szívesen megy el innen vidékre, csak nyaralni. Azt nem tudom, hogy szerencsésnek gondolják-e magukat, de örülnek, hogy itt lakhatnak - akikkel eddig erről beszéltem (szomszédok, család barátai). A középső host gyerekem viszont nem érti, hogy miért ennyire népszerű New York - mindig azt mondom neki, hogy azért gondolja ezt, mert még nem lakott Tatabányán (ahol én) :)

A barátnőm attól fél, hogy kisebbségi komplexusai lesznek a sok csinos lány között, mert ő hisz abban a sztereotípiában, hogy babysitternek/au pair-nak csak a modell alkatú lányok mennek. Mi igaz ebből a sztereotípiából?

Semmi nem igaz belőle. Szerinted én modell alkatú vagyok? Nem mondhatnám :) Itt amúgy is egy csomó au pair felszed magára x kilót, csak azoknak nem változik a súlyuk, akik a "bármennyit eszem nem hízom" kategóriába sorolhatók. Mellette persze lehet sportolni (mi is ezzel próbálkozunk, hogy legalább a súlyunkat megtartsuk). A másik az, hogy egy több százmilliós országban lesz, ahol a legtöbb kövér van az egész Földön. Ennyi erővel én sem mehetnék Ázsiába majd, ahol egy csomó fogpiszkáló alkatú, gyönyörű szép arcú lány van. Kilógsz a sorból? És?! Én szeretek kilógni :)

Te honnan tudtad, hogy a jó családot választod??? Megérzés és ennyi?

Én onnan "tudtam", hogy beszéltem az előző 2 au pairrel és az akkorival. Az akkori au pair hosszabbított náluk, ezért gondoltam, hogy nem lesznek annyira rosszak, ha bevállalt velük még fél évet. Mindhárman egybehangzóan jó véleményt mondtak róluk, de leírták azt is, hogy a középső gyerekkel bajok lesznek, nagyon rendetlen a család és hektikusan élnek. Én úgy gondoltam, hogy 4 év fősulis albérlet élet után ez nem fog problémát okozni és amennyire tudok, alkalmazkodom hozzájuk. Azt is tudni kell, hogy a telefonban minden család szépít (úgy, ahogy te is szépítesz a referenciáidon..stb) Ha azt mondja, hogy energikus a gyereke, akkor azzal számolj, hogy hiperaktív lesz, aki nem hagy nyugodni 1 percre sem. :)

THE END.

Várom a többi kérdést kommentek formájában. További szép hetet mindenkinek, Csilli

If you see something, say something

2010-08-02T00:43:00.000+02:00

Sziasztok!

Köszi szépen a kommenteket az előző bejegyzéshez. Azt hiszem a TELC "C1" (felsőfok) nyelvvizsgáját fogom megcsinálni. Nincs hozzá túl sok kedvem, de úgy érzem, ha már ennyi ideje kint voltam angol nyelvterületen, akkor legyen a nyelvtudásomról egy papír. A középfokúmat 8 éve csináltam, ez mostantól nem szerepelhet ez az önéletrajzomban, furcsán is érezném magam. Hisz' majdnem mindenkinek van már legalább egy felsőfokúja, egy középfokúja, szakmai, stb. És persze felsőfok és felsőfok között is hatalmas különbségek lehetnek, de majd úgyis kiderül az állásinterjún, hogy ki vette a nyelvvizsgáját a kínai piacon és ki az, aki tényleg magas szinten beszéli a nyelvet. Tehát, szeretnék minden olyan embert megkérni, akinek van TELC C1 felkészítő könyve, hogy írjon nekem, mert megvenném használtan. (csillavrd@gmail.com)

Bad news, no work

Az elmúlt hét nem indult jól, reggel azzal fogadott Julie a konyhában, hogy Buzogány Tóni apukája meghalt. Pont ott volt mellette, a nővérével együtt, el tudtak tőle búcsúzni. Anyuka közölte, hogy kedden reggel mennek is Észak-Karolinába Livie-vel. (A másik két gyerek ottalvós táborban van, ezért ők nem.) Kedden reggel kivittem őket a LaGuardia reptérre és mikor jöttem haza pont bemondták a rádióban, hogy amelyik autópályán jöttem, ott egy hatalmas baleset történt 20 perce, többen meghaltak. Szerencsésen elkerültem, nem tudom mi történhetett. Ezután szabad voltam kedd, szerda, csütörtök, csak a kutyát kellett megsétáltatnom és a növényeket öntöznöm. Mindennap sokáig aludtam, délelőtt nem is mentem sehova. 1-kor kutyasétáltatás. Délutánonként sem eröltettem meg magam, nem jártam a várost, hanem Brooklynban maradtam. Tudtam, hogy jobb ha nem megyek a Forever 21 közelébe se. :)

Inception

Siobhan-nal megnéztük az Inception című filmet kedd este. Végre egy olyan, ami tényleg tetszett! 10-ből 9,5 pontot érdemel az én értékelésemben, az év egyik legjobb filmje. Erről szól:

"A film története Dom Cobb körül összpontosul, aki úgy próbál értékes, eladható információkhoz hozzájutni, hogy csapatával betör a kiszemelt alany álmába, hogy közvetlenül annak tudatalattijából olvassa ki a titkokat. Cobb korábbi ügyei miatt körözött bűnöző, így nem térhet vissza gyermekeihez az Egyesült Államokba, akiket évek óta nem látott. Érkezik azonban egy lehetőség, egy minden eddiginél nehezebb feladatot kell véghezvinnie: ahelyett, hogy egyszerűen meglopná valakinek az elméjét, egy gondolatot kell elültetnie a célpont fejében. Ha sikerrel jár, megbízója garantálja, hogy hazatérhet régóta nem látott családjához." (forrás: http://alfaomega.blog.hu/)

Nekem már az alapötlet is nagyon tetszett: másszunk bele más álmába :) A film elején először nem értettem, hogy miről van szó, egy kis képzavar volt, a teremből páran ki is mentek :) Mi Siobhan-nal nem. Ja, avokádós uborkás sushi-t csináltam otthon és azt ettük a film alatt - szójaszósz nélkül :) De aztán egyre jobban kirajzolódott a történet. Ez az a film, amit végig nézni kell, nem tudsz kimenni a mosdóba, mert akkor elveszíted a fonalat. Mind a színészek, a látvány és a zene is szuper volt, de a vége a legjobb. Ha nem így ért volna véget, akkor csak 9 pontot kapott volna :) Szerintem nézzétek meg. Kíváncsi vagyok hány Oscar jelölést fog kapni.

Zumba

Roni kérdezte, hogy mi ez a zumba, most írok róla egy kicsit, hátha megtetszik valakinek :)

A zumba egy táncos-fitness program, melyet Beto Perez kolumbiai koreográfus és táncos talált ki. Nemzetközi és a latin zene egyvelege az alap - az egésznek a kulcsa - és erre jön a tánc, ami maga a fitness rész. A táncban salsa, hip hop, mambo, flamenco, szamba, hastánc és raggeaton elemek is vannak. Kb. 2 éve tört be Magyarországra és egyre népszerűbb. Lehet rendelni DVD-t, amin van bevezető rész és több zumba óra. Siobhan ezt rendelte meg és erre zumbázunk. (Illetve ő jár egy konditerembe, ahol van ilyen óra, itt ismerte meg.) Nagyon-nagyon tetszik, olyan mint egy buli, és minél többször csinálod, annál jobb leszel benne. Közben persze elfáradsz, folyik rólad a víz (inni kell közben), de végig élvezed, mert szuper a zene és olyan mintha egy koreográfia lenne az egész. Nagyon jó hasra (végig feszítve kell tartani, törzsforgatás..stb), lábra (rugózás, guggolás), popsira (szinte végig rázni kell), karra (karemelgetés), magyarul mindenre. Nem monoton. Otthon biztosan fogok járni zumbázni, mert több helyen is van. (nemcsak Budapest) És közösségben sokkal jobb, mint egyedül otthon a szobában. Itt van 2 youtube-os video. (katt az aláhúzott részre)

Magyar nyelvű interjú - ZUMBA FITNESS HUNGARY (3perc 9mp) (aki volt már Tunéziában, az fel fogja ismerni a zenét,mert minden hotelben ez megy esténként és a parton is nyomják napközben - LA BOMBAAA :) )

Zumba óra (9perc 45 mp)

Remélem kedvet kaptatok!!! És ahogy a magyar nyelvű videóban mondja az edző: mindenki tud zumbázni, maximum még nem tud róla :) (szerintem ez igaz a főzésre is)

If you see something, say something

Magyarul ha látsz valamit, mondj valamit.

Minden new yorki ismeri ezt a feliratot. A sztori egy bizonyos Mr. Kay-től származik, aki egy manhattani reklámcég igazgatója. Ő találta ki ezt a szlogent a szeptember 11-i események után. 2003-tól van a new yorki metrók, buszok és vonatok falán angolul és spanyolul. Ezzel próbálják ösztönözni a lakosságot arra, hogyha bármilyen gyanús dolgot/embert/csomagot..stb látnak, akkor ezt jelentsék a közelben levő MTA (budapesti verzió:BKV) alkalmazottnak vagy rendőrnek.

Chicagoban voltunk, amikor a park melletti főúton láttam egy fekete hátizsákot és úgy tűnt, hogy senkihez sem tartozik. Az egyik ház előtt állt egy doorman, akinek szóltam és mondta, hogy hív valakit. Aztán pont jött egy rendőr is. Kb. 1 percembe került az egész. Biztosan nem bomba volt benne, but I saw something and said something.

Ezt csak úgy leírtam :)

Augusztus

Augusztus 2. van ma. Kevesebb, mint egy hónap és Californiában leszünk a csajokkal. Évi már ott van és nagyon jól érzi magát!!! Azt írta, hogy készüljünk fel, mert k*rva jó lesz :) Már alig várjuk a beszámolót!!!

Elkezdtem szervezni és már lassan kezd kirajzolódni a végleges terv. Elküldtem a lányoknak és egyelőre mindenkinek tetszik. A héten foglalunk szállásokat. Most ez az aktuális túra (röviden):

08.28.: San Francisco

08.29.: San Francisco

08.30.: délelőtt San Francisco, délután az egyik Redwoods National Park

08.31.: utazás a Csendes-óceán melletti úton, délután megállunk Santa Barbarában, este érkezés Los Angelesbe

09.01.: Los Angeles

09.02.: Los Angeles

09.03.: Délben indulunk Las Vegasba, este Las Vegas

09.04.: Las Vegas

09.05.: Grand Canyon

09.06.: Las Vegas, este indulunk haza (Dóri és Zsófi Hawaii-ra)
Ennyi fér bele 10 napba, hogy a legszebb és legjobb dolgokat lássuk. Az utazás így is el fog venni egy csomó időt, de a Pacific Coast Highway-ről a látvány majd kárpótol minket.

Levél a táborból

Szombaton kaptunk levelet Bea-től, a táborból küldte őket. A második napon írta, bemásolom az én levelem.

"Dear Csilla,

I don't want to stay at camp. I miss you so much. I wish you were here. Send me lots of letters. My chore is chickens. I'm already sick. I made a calendar to count off days."

Kis Sweetypie-om, milyen aranyos, hogy hiányol. A szülőknek is egy ilyen szomorúbb hangvételű levelet írt, ezért anyuka még aznap felhívta a tábort, hogy mi van. Kiderült, hogy már minden oké, csak az első két nap volt rossz kedve Bea-nek. Vihar volt, villámlás, nem tudott aludni. Ma küldtem neki egy újabb levelet, remélem a válaszban csak jókat fog írni.

Hát, most ennyit tudtam írni, nem sok minden történt.

Ja, breaking news: a kedves ügynökség megváltoztatta a hazautazásom dátumát 1 nappal, október 6-án repülök haza és 7-én érek földet Budapesten.

Írjátok meg, hogy miről szeretnétek olvasni, képeket látni, mert már nem sokáig írok blogot :)

Szép napsütéses hetet kívánok,

Csilli

Egy újabb hét a "concrete jungle"-ben

2010-07-26T19:01:00.000+02:00

Sziasztok!
Mint látjátok, megújult a blog arculata. A régi háttér valamiért eltűnt, ezért újat kellett választanom. Az elrendezés nagyjából ugyanaz, egy-két dolog változott csak. Remélem tetszik és nem vibrál a szemetek a sok színtől :)
Maple Street Inn
A "házunk" átalakult egy szállóvá. Sajnos fullon van, több vendéget nem tudunk fogadni – ennyire népszerű :) Múlt hétvégén beköltözött anyuka legjobb barátnője a két tinilányával (12 és 14 évesek), mert válnak a férjével és a házat már eladták, de még nem találtak megfelelő albérletet. Anyuka barátnője az alagsorban lakik (ahol én is) a mosókonyhás szobában, a fürdőszoba mellett, a lányok pedig a nappaliban levő kanapékon hajtják álomra a fejüket – általában éjfél után. Mindkettő kiscsaj szinte egész nap itthon van és internetezik. A nagyobbik szokott kimozdulni egy kicsit a barátokkal. Különben nagyon csendesek, csak az anyjukkal kiabálnak néha, a hiszti még mindig megy nekik. A legutóbbi pár napja volt, amikor a nagyobbik lány pont valamelyik barátnőjének azt panaszolta a telefonban, hogy csak 1 hétre mennek Spanyolországba, amikor múltkor még 2 hétről volt szó és ezt nem hiszi el, nem érti, hogy miért mennek ilyen kevés napra. Ezt legalább 8-10 percig ecsetelte. Az „I can’t believe” kezdetű mondat kb. ötvenszer hagyta el a száját. A másik ilyen a kisebbikkel történt, amikor az anyjával veszekedett, hogy miért nem vásárolhat ruhákat az internetről, miért kell boltba menni ehhez. No comment. Amúgy velem nagyon kedvesek, mindent megköszönnek, de nagy „drama queen”-ek.
Majdnem mindennap itt aludt náluk valaki még pluszban, és a család régi au pair-e, Masu, is itt töltötte a délelőttöket és estéket a barátjával. Este jöttek még át szomszédok - ennyien nem is tudom, hogy fértünk el az étkezőben :) Ja, és anyuka barátnője beköltöztette a két nyusziját is az alagsorba, akik eddig az állatorvosnál voltak. Nem hangosak, semmit nem csinálnak egész nap, csak kukucskálnak ki a ketrecből. Néha megfuttatják őket. Aranyosak nagyon, az egyikük akkora mint egy kisebb kutya :) Azért is örülök az ugrifüleseknek, mert amíg ők Barcelonában nyaralnak majd, addig én viselem gondjukat, és ezért plusz pénzt fogok kapni. És a plusz pénz azt jelenti, hogy meg fogom tudni venni a Macbook-ot, amit már olyan régóta szeretnék!!! Persze nem 1000 dollárt kapok a nyulakért, már van erre külön félretett pénzem, csak hiányzik egy kicsi. Viszont Californiára is spórolni kell, mert még mindig csak a repjegyek vannak meg, szóval nem egyszerű a helyzet. :)
Milana és thai food

Hétfőn este munka után Zsófival és Siobhannal átmentünk Milanahoz és a kertben ettünk egy kis thai vacsit, amit a kedvenc thai éttermünkből rendeltünk. Még nem unjuk!!! :) Borozgattunk, ott volt még két másik orosz lány, akikkel Milana találkozott a vonaton előző nap és meghívta őket.
MET és anyuka visszatérése
Kedden elmentünk a Metropolitan Múzeumba megint, mert Oliviának van egy házija a nyárra, amit egy szabadon választott múzeumban kell megcsinálni. Jött Masu, a barátja, Olivia, Bea és anyuka barátnőjének kisebbik lánya. A múzeum tetőteraszán van most egy bambuszos kiállítás, azt néztük meg. A képen Livie és barátnője csinálnak vázlatot erről „bambusz építményről”, ami 5000 bambuszból áll és fel lehet rá mászni (előre foglalt jegyekkel).

Anyuka pont vacsira toppant be az egy hetes kanadai üzleti útja után. Mindenkinek hozott ajándékot, én egy kalapot kaptam, ami állítólag a Calgaryban élő fiatal lányok körében nagy divat. Nem hiszem, hogy hordani fogom, de Californiában elviszem, jó lesz pár kép erejéig. :)
Mozi és az eltűnt kocsi
Szerdán átjött hozzánk reggel Lev, a 9 éves szomszéd fiú. Az apja megkért, hogy vigyázzak rá szerda-csütörtök egy kis plusz pénzért. Igent mondtam. Ezen a napon moziba mentünk, mert meg akarták nézni a „Grown ups” című vígjátékot. Odamentünk hamarabb egy kicsit, hátha nem találok rögtön parkolóhelyet, de szerencsére volt. Csatlakozott hozzánk Siobhan, akinek a gyerekei táboroztak, ezért ráért velünk filmet nézni. A film közepes volt, az előzetes alapján jobbra számítottam, de azért jól szórakoztunk. Kiértünk a moziból és jött a sokk: nincs ott az autó, ahol leparkoltam vele. Majdnem szívrohamot kaptam. Kettő lehetőség merült fel: ellopták vagy elvontatták. Semelyik nem tűnt logikusnak, mert ez egy nagyon jó környék, fényes nappal volt, forgalmas és bezártam az ajtót. Az elvontatás is furcsa lett volna, mert nem volt semmilyen jel ott, ahova álltam, direkt megnéztem, mikor kiszálltunk. Felhívtam Julie-t. Általában sms-ezünk napközben, hívni nem nagyon szoktam, inkább ő engem, mert nem akarok zavarni a munkájában. Így kezdte: „Hi! Is everything OK?!” :) Hát nem…úgyhogy elmondtam neki, hogy mi a szitu. Nem tudom miért, de nagyon nyugodt volt, ami nem vall rá de én örültem neki. Mondta, hogy kérdezzünk meg pár ott lakó embert, hátha láttak valamit, addig ő felhívja azokat, akik autókat vontatnak el, hátha ez történt. Az út túloldalán voltak munkások, akiket szerencsére meg tudtam kérdezni és az egyikük mondta, hogy ő látta, hogy elvontattak 2-3 autót arról a helyről, ahol a miénk is volt. Kérdeztem, hogy tudja-e az okát és mondta, hogy azért, mert oda nem lehet parkolni. Átmentünk a zebrán, újra megnéztem és semmilyen jel nem volt a parkolással kapcsolatban, csak egy tábla a pénteki úttakarítás időpontjáról. Felhívtam anyukát, elmondtam neki, hogy szerencsére „csak” elvontatták. Mondtam neki, hogy csinálok pár fényképet a helyről, mert tényleg nincs semmilyen figyelmezetés, ezt be tudjuk mutatni bizonyítékként. Kérdezte, hogy hívjon-e taxit nekünk, de mondtam, hogy nem kell, átsétáljuk a parkot, 35-40 perc. Hamar hazajött anyuka, bepattantunk a régi autóba, felvettük az újat és hazavezettünk. Kiderült, hogy buszmegállóba álltam, ezért kaptunk először büntetést, majd elvontatták. Itt vannak a képek, nonszensz, hogy ez buszmegálló volt, de anyuka nem fog harcolni a pénzéért, mert nincs rá se kedve se ideje. Mindenesetre a lényeg, hogy nem vagyok hibás, ő is ideparkolt volna. (a képen látható autó előtt álltunk)

Ezen az estén látogatott meg minket egy svéd au pair New Jerseyből. Hosszabbítani fog 1 évet és anyuka áthívta egy kis személyes beszélgetésre. A lány egy elkényeztetett szőke cicababa, aki egyszer sem mosolygott rám a 2 óra alatt amíg itt volt. Anyukával persze azért próbált jópofizni – nem sok sikerrel.
Coney Island
Csütörtökön Coney Island-re mentünk, ismét 4 gyereket vittem magammal…nem volt egyszerű ez a nap sem, de túléltük. :) Szerintem az au paireknek az üdvözlő csomagba kellene rakni füldugót, néha jól jönne. A metrón szinte csak mi voltunk egy "kocsiban", a gyerekek felcsimpaszkodtak a rudakra és próbálták megmutatni nekem, hogy milyen ügyesek és erősek…haha.

Először a vidámparkos részre mentünk. Anyuka adott pénzt nekem is, hogy üljek fel velük. Se kedvem nem volt és nem lett volna kire hagyni a 2 nagy táskát amit magunkkal vittünk. Így inkább ezt a pénzt rájuk költöttem (milyen aranyos vagyok). Csináltam képeket:

A végén Livie felült a Cyclone-ra, a régi nagy fa hullámvasútra. Senkit nem tudott rávenni, hogy vele menjen, ezért egyedül próbálta ki. Miután kijött sírt és nevetett egyszerre, 5 percig nem tudott kinyögni egy szót sem. Bea és Lev folyamatosan kérdezgették őt, hogy jól van-e, mindig mondtam nekik, hogy hagyják, majd úgyis elmondja, ha már nincs sokkos állapotban :) Ezután ettünk egy kis snack-et (uzsi) a parti sétányon, én csak egy fagyit és limonádét kértem, a gyerekek vattacukrot, üdítőt, pizzaszeletet, fagyit és hotdogot. Leültünk egy padra és hívott Dóri DC-ből, hogy felvették Szegedre, szóval most már tuti pszichológus lesz!!! Éljen éljen! Visítottam párat a telefonba, a gyerekek nem tudták, hogy megőrültem vagy én is csak sokkot kaptam valamitől, mint Livie :) Szóval még egyszer hatalmas gratula Dórinak! Ezután mentünk le a partra, a gyerekek a vízimentő mellé pakoltak le. Nem kellett volna, mert jött több vízimentő és végig azt hallgattuk, hogy melyikük mennyi kölcsönt vesz fel és milyen bankból – egy kicsit IQ harcosoknak is tűntek. Alig feküdtem a homokban 40 percet már haza akartak menni a gyerekek, mert hogy unatkoznak. Nem hiszem el... Még egy kicsit azért ott maradtunk, ha már lecipeltem 5 törölközőt, naptejet, gyümölcsöt, 3 üveg jeges vizet. A metró felé még kikönyörögtek maguknak két „bumper car” menetet, ami a dodzsem. (ezt így kell írni? olyan furcsa..)
Goodbye Beazy, Hello Simone!
Péntek reggel indult el Bea az észak-karolinai 3 hetes ottalvós táborba, ahol tavaly is volt. Már alig várta, hogy újra menjen, számolta vissza a napokat a naptárban. Buzogány Tóni vezetett, és velük ment Lev (ő is táborozni), Lev apja és az ő menyasszonya. A régi kocsit vitték el, amiben 7 ülés van. A tábor csak vasárnap kezdődött, de 2 napos az út, közben megszálltak valahol. A tábor neve Camp Celo. Egy gyönyörű völgyben van, körülvéve hegyekkel, erdőkkel, ahova kirándulni mennek majdnem mindennap. A táborban sátrakban laknak, minden sátorban 5 gyerek (csak fiú vagy csak lány) és egy felnőtt. A felnőtteken kívül vannak segítők is, akik 15-18 évesek. Mindenkinek van valamilyen feladata hétről hétre. A tábor területén vannak csirkék, kecskék és más állatok, mindenféle zöldség, gyümölcs, a körülöttük levő munkák nagy részét is a gyerekek látják el. Tavaly Bea-nek ezek voltak a feladatai: tojások összegyűjtése, tej fejés és asztalterítés. Lev krumplit szedett, fát fűrészelt és a tüzet figyelte este. Minden alapanyag az ételekhez a tábor területéről származik, és nincs bennük hús. Éppen ezért nagyon alaposan állították össze az étrendet, hogy minden gyerek megkapja a napi vitamin/ásványi anyag/szénhidrát/fehérje/zsír adagját. És ami érdekes, hogy Bea mindent megevett itt, olyanokat is, amiket itthon nem...A közösség szelleme... Nem lehet hazatelefonálni, viszont levelet kaphatnak és írhatnak. A szülők a táborvezetőkkel és a felügyelőkkel tudnak telefonon beszélni, ha szükséges. Nincs medence, de vannak patakok, folyók, ahova naponta mennek pancsolni. Nekem tetszik ez a tábor. Tavaly féltem, hogy 3 hét túl sok lesz Bea-nek, honvágya lesz, stb, de pozitívan csalódtam. A honvágy pár nap alatt elmúlt, új barátokat szerzett, teljesen más környezetben volt és nem unatkozott.
Este 7-kor jött meg Simone, kimentem érte a metróhoz. Ő az akit a Niagara túrán ismertem meg, aztán a Washington DC kurzuson is ott volt. Dél-afrikai, 28 éves és már 2 éve itt van. Most már nem au pair, vagyis még mindig az, csak nem ügynökséggel. A család akinél van, kiszállt az au pair programból és megbeszélték, hogy Simone maradhat, fizetik a komplett főiskolai kurzusát Long Island-en 4 évig és megkapja a heti au pair fizetését is. Így a család nem az ügynökségnek fizet ezreket, hanem a főiskolának – mindenki jól jár. Két kislányra vigyáz, 4 és 1,5 évesek, anyuka decemberre várja a harmadikat. Elmentünk a Tea Lounge-ba, találkoztunk Siobhannal. 11-ig a kanapékon ültünk és ittuk a jeges vaníliás cappuccinonkat. Közben Simone a host családjáról mesélt. Leírok ebből pár dolgot, csak hogy képet kapjatok még egy amerikai családról. Anyuka 34 éves, egy iskolában dolgozik, irodában. Apuka 43 éves, nem emlékszem a foglalkozására, de mindkettőjük Long Island-en van, nem a cityben. Két kislány: Sydney és Samara (anyuka mániája, hogy ugyanolyan betűvel kezdődjön a gyerekek neve :) ). A gyerekek nagyon aranyosak és kedvesek, Simone van velük 45 órában egy héten, reggel 8-tól délután 5-ig. Utána ő megy a fősulira és este 9 körül ér haza = hulla fáradt. A gyerekek mindent megkapnak, amit szeretnének - és azt is, amit nem. A házban 7 db TV van, a gyerekek szobájának a falán egy-egy nagy flatscreen TV, hanukára (zsidó ünnep) kapták. Ezen kívül van még a konyhában, étkezőben, nappaliban, szülők hálójában és Simone szobájában. Én nem vagyok TV ellenes, de egy másfél évesnek és 4 évesnek miért van TV-je? Sehova sem mennek együtt, csak a házukban vannak. Amióta Simone itt van, a család nem volt a cityben (50percre laknak). Múltkor eltervezték nagy nehezen hogy elmennek egy long island-i állatkertbe. Ezen a reggelen anyuka megkérdezi a 4 évest: Van kedved menni az állatkertbe? Válasz: nincs. Anyuka: Jó, akkor nem megyünk. Ennyi. Ha még sohasem volt, akkor honnan tudná, hogy van-e kedve?! És egyáltalán… Itt a 4 éves a főnök, ő dönt arról, hogy mi legyen. Az egyetlen hely, ahova mennek, a mall, vagyis a bevásárlóközpont és egy kacsákkal teli mini tó a háztól 10 percre autóval. Ha a 4 éves elkezdi ütögetni az anyját, nem mond semmit, hagyja, hogy csinálja. Ha Simone-t ütögeti, akkor bünti van és el kell vonulni a a sarokba X percre és bocsánatot kell kérnie – már nem is csinálja vele. Másik: a pici lány, Samara, 1 éves volt ekkor, üldögélt a nappali közepén és édesen eljátszott magában egy plüssállattal. Megszólal az anyuka:” Ó, szegény Samara unatkozik, csinálj vele valamit Simone!” Ezt már írtam egyszer, de itt ha nem tanítasz a gyereknek valamit minden órában, hanem csak játszanak, - just for fun - az nem jó. Utolsó sztori. Pár hónapja anyuka szólt Simone-nak az egyik délután, hogy kicsit legyen a lányokkal a nappaliban, mert ő most felmegy „gyereket csinálni” az emeletre. Ekkor fogant meg a harmadik bébi, akivel most terhes. Szerintetek???!!!
SOHO és Rooftop party
Szombaton már megint (még mindig) 35-36 fok volt itt new yorkban, de azért elindultunk Manhattanbe. Az Alicia Keys/Jay-Z számban (is) szerepel: "concrete jungle" = beton dzsungel. A jungle szó tökéletesen kifejezi a város jelenlegi trópusi klímáját. Forróság, pára, néha eső, amitől még fülledtebb idő lesz. 8 percre van a metrómegálló, de szakadt rólunk a víz, csavartuk a hajunkból, pólónkból a vizet. Tavaly is meleg volt a cityben, de ennyire nem!!! Először az Artichoke Pizza nevű helyre mentünk, ahol isteni finom articsókás pizza van. Siobhan is csatlakozott hozzánk. Ezután kitaláltunk, hogy elmegyünk SOHO-ba és kirakatokat nézegetünk, beülünk valahova kávézni is. Egy csomó boltot körbejártunk, mindenki vett valamit, én napszemcsit! Végre, találtam olyat ami tetszik. Starbucksban ittunk jeges csodákat (én iced caramel macchiato-ot --> ilyen lehet a mennyország) és 5 körül hazamentünk, amikor már haldokoltunk a melegtől. Jó volt a két dél afrikaival mászkálni, imádom, ahogyan beszélnek. A brit angolhoz hasonlít, de annál jobb. (én a british english-t annyira nem szeretem) Simone minden második mondatában a „hectic” = hektikus szót használja :) Ezen végig röhögtünk. És vannak szavak, amiket ők többször használnak, mint az amerikaiak, szóval mindig tanulok tőlük. (Már írtam, de akik nem tudják: a Dél-Afrikai Köztársaság első nyelve az angol, tehát nekik anyanyelvük.) Szóval hazamentünk, hideg zuhi, hajmosás, egy kis alvás és 8-kor indultunk vissza Manhattanbe. Siobhan megismert valakit az utcán múlkor és az ő haverjának a tetőteraszára mentünk az East Village-be. (East Village egy kerület Manhattan délkeleti részén) Vettünk két üveg bort és egy üveg pezsgőt útközben, mert Lysann is jött Nathalie-val, megkértek, hogy vásároljunk be a nevükben is, mivel 21 év alattiak. Fél 10-re értünk csak oda és fel kellett mészni 6 emeletet, hogy a tetőre érjünk. Megérte, mert gyönyörű kilátás volt. Empire State Building, Chrysler Building, Brooklyn Bridge… A fényképezőmet otthon hagytam, de Siobhan csinált képeket.

Ez egy ilyen laza rooftop party volt csak, a földön ültünk körben, műanyag poharakból ittunk és beszélgettünk. 1-kor mentem haza Simone-val, aki olyan fáradt volt, hogy mondta, hogy muszáj taxit hívnunk, ő nem tud hazamenni metróval. Hívtunk egy taxit, és szerencsénk volt, mert utána elkezdett szakadni az eső :)
Relax
Van ez a mondás: „The time to relax is when you don't have time for it.” Magyarul, akkor kell lazítanod, mikor nincs időd rá. Én egész nap a szobámban voltam, és semmit nem csináltam, csak a blogot írtam, Gilmore Girls-t néztem, csicseriborsókrémet ettem bébirépával, limonádét ittam és aludtam 3 óránként, mint egy bébi.
Valaki kérdezte, hogy hány órába telik egy blog megírása. Most tartok a második óránál és még fel kell töltenem a képeket, ami legalább még fél óra lesz, mert lassan tölt a oldal.
Breaking news
1. Vasárnap délután mondta a host anyám, hogy lehet hogy mégsem lesz több au pairük. Beszélt 2 barátnőjével és biztatták, hogy meg tudja csinálni au pair nélkül is a következő éveket. Meri vagy nem meri?! :) Meglátjuk.
2. Kiderítettem egy email-lel, hogy a TOEFL vizsga honosítása után a nyelvvizsga is elévül 2 év alatt - mint a TOEFL. Mert a kettő összetartozik. Nem tudom, hogy megcsináljam-e vagy sem... Ha megcsinálom, akkor 2 évig jó, de aztán úgyis el kellene mennem otthon még egyszer. Akkor már egyszerűbb, ha otthon megyek csak el és ezt hagyom a fenébe. Pedig ez a vizsga tetszett...na mindegy. Tudtok jó nyelvvizsgát ajánlani? Mindenképpen egynyelvű kellene, mert fordítani nem tudok rendesen :) (Tudok angolul, de nehezen fordítom át szép magyarra.) Vagyis ahhoz kellene még pár hónap, hogy átnézzem, gyakoroljam és erre nincs időm, mert az önéletrajzomba már benne kell lennie a vizsgának. Melyik a legolcsóbb és legjobb? Légyszi kommenteljetek! :)
Szép hetet Mindenkinek! Puszi, Csilli